...a kés a vajba és tányér szilánkok mindenütt és elvesztett tegnapokat kutatok a papírkosárból...szánalmas koldussá lettem, s egy- egy pillantás nekem az élet...bár tudnám kitől várom... senki sem elég, senki sem, soha...örök meg nem elégedés... az vagyok... bár már néha azt sem tudom ki vagyok és főleg hol és minden egyes szürke reggelen megkérdezem, hogy mit is keresek itt? hogy kerültem ide? miért nem vágott képen valaki akkor...??? messze van a föld...messze van minden...mintha egy nagy szürke masszában lebegnék napról napra... néha levegőt sem kapva, undorodva, félrehúzódva...nézve az embereket, ahogy hátba döfnek és kikerülnek, mint valami ragályos betegségtől szenvedőt... nem élek... 2008. szeptember 8. óta nem...
...kell valaki aki színeket hoz nekem. az én festékes bödönöm véges...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése