vízből katicát

sejtelmes dolog a kommunikáció. hatalma van és egyúttal, mint minden hatalmasság, alattvalókat gyűjt. szerencsémre nem rég, akaratomon kívül szabadságharcot hirdettem a kommunikáció ellen azzal, hogy elromlott a telefonom. mennyei érzés. de komolyan. kiszakadni a rohanó, állandó zakatolásból. a mocsokból a sok felesleges szóból. s bizony pénztárca kímélésnek sem utolsó. sajnos tudom, véget kell mind ennek vetnem nem sokára, de amíg tehetem, élvezem a dolgot. aki akar, így is elér, s én is elérem. megvan újra a levélvárás öröme- izgalma. újfent értelmet nyertek a megfogalmazás, a szép, kerek mondatok, a megválogatott szavak. az átgondolás. írásban mindannyian érezzük a szavak súlyát, hiszen látni sokkal nyomasztóbb. mint mikor valaki felindulásból öl, majd csak meredten bámulja önnön véres kezét, a tetemet és nyakába zuhan a mázsás tudat, hogy mit is tett. ilyen az írás is. látod, mit teszel, mit mondasz, elvégre szavakkal ölni lehet. nemzeteket leigázni, életet lehelni egy haldoklóba, szivárványszíneket festeni a poros házfalakra. ritka ajándék a szó. az igazán szép szó. s valódi fegyver, ha rosszul bánnak vele. furcsa, hogy írásban kevesebbet vádaskodunk, veszekszünk vagy vádlunk. csupán a legkritikusabb, legvégső esetekben folyamodunk levélformához ilyenkor. mert írni fáj, ha bánt a szó. az is sérül, aki leírja, s az is, akinek szánták.
...így hát fogadd meg jó tanácsom: ne rohanj. állj meg és fejezd ki rendesen mindazt, amit érzel. használj jelzőket, alanyt állítmányt...légy te egy hatalmas mese elmondója. meséld el a világodat. s hogy miért írd le? mert a hangot elfújja a szél, s nem ér el azokhoz, akikhez szólnia kéne.

az együtt fogalma.

nyelvtanilag is fura már maga a kifejezés is. máshogy is ejted, ha nem figyelsz és átélni is egészen más. minden egyes különálló együtt-et. bizony. együtt vagy sok mindennel és sok mindenkivel nap- nap után úgy, hogy észre sem veszed. elmész mellette és annyira átszőtte az életed, hogy hajlamos vagy teljesen egyedülinek hinni magad. mert a jó dolgokat természetesnek vesszük, míg aztán észre sem vesszük és azt hisszük, hogy nincsenek is. ilyen az együtt is. túl jó ahhoz, hogy állandó jelleggel realizálni tudjuk magunkban. ezzel én is így vagyok. főleg a barátaimmal kapcsolatban és gyakran kapom magam azon, hogy...nos...nemes egyszerűséggel én elkönyveltem, hogy ők nincsenek vagy nem érdeklem őket és olyankor mindig történik valami és rájövök, hogy az egyedül az nagyon is sokan és együtt, egymásért. fura dolog ez a barátság. megfoghatatlan, ezerféle, millió színű és nem olyan törékeny, mint amilyennek azt elregélték mások. az igazi barátság erős és akkor is áthat, amikor kilométerekre vagytok a másiktól vagy ha hetek óta nem beszéltetek. mert van ő, mert a barátok sok pici egyéni Ő-ből áll, mert van ő és ő és ő...stb. szóval van ő és ő akkor is szeret és te ugyanígy szereted őt, ha nem beszéltetek, nem találkoztatok rég. tudjátok és kész. hogy van a másik. sokszor vagyunk úgy- főleg ebben a mai kaotikus és túlzsúfolt világban- hogy nem akarunk beszélni senkivel, mert túl sok az emberszerű lény a mindennapokban és ilyenkor- legalábbis én- ingerültségemben az Őimmel sem szeretek beszélni. de nem azért mert zavarnak, hanem, mert nem akarom rájuk terhelni a mindennapok mocskait. barát=ünnep. szívnek, léleknek. a kis hercegből ezt már jól tudjuk. but if u tame me, we shall need one another. to me u will be unique and i shall be unique to u. mindig, mindenhol, bárhová is kerüljünk. a barátokkal vitázunk, nem értünk velük egyet, inspiráljuk a másikat, segítjük. formáljuk egymást és ezzel együtt önmagunkat is. és időről időre meglepetést okozunk. csupán a puszta létünkkel. :)

eladom a lelkem...

legalábbis képletesen a magyar középszintű és felsőfokú oktatásra ruházom át holnaptól. évnyitó. reggel. szutyok fősulis órarend, költségtérítéses képzés és tök új tantárgyak...remek:S időm semmi fogd meg jól, de igyekszem megoldani. jól akarom csinálni. a tervezés jól megy, van egy halom megvarrni való. októbertől persze jön még az angol is. nem vagyok normális, tudom...