vasútállomás

jégvirág csörömpöléssel röppenek szét a csend bogarak
elveszett magányodat kapkodva tapogatod éveid porán
önmagad megvan már?
hiszel az alkotásban de hitetlenül állsz a semmid mellett
szaladni kéne és ecsettel vonalat húzni a feketefehérbe,
színes képet térbe.
képtelennek tartasz?nézz tükörbe és válaszolj a hangtalannak
araszolj a tömegben és hányd le magad nap nap után
ennyi maradhat tán?
kilóra vettél mindent.életet, szívet, színed.kérted egyáltalán?
szúrva kutatod a messzét és aránytalan neszekre fülelsz
magadra sem ügyelsz.
még mindig törvénytelenül egyedül állsz.vársz.kószálsz…
mint tépett régidők a mosott utcaköveken veszett nyár után
didergőn.tétován…
lépteid visszhangja a régmúlt rózsák illatán tapos
arcokba-percekbe kapaszkodsz délutáni fénytörések tövén
a napba nézel.látod istent?

végtelen zöldben, piros lakkcipőben...:)

hihetetlen perverzitásra szántam rá magam tegnap:)...hatásszünet...piros cipőkről kerestem fotókat...neeem...nem vagyok fetisiszta, szimplán tetszenek a piros topánok (nekem is van)...és rádöbbentem, h milyen mély üzenettel bír a lábtartás...az, ahogy a cipőt viseled, ahogy a lábfejed tartod...ezernyi és ezernyi apró rezdülés mesél rólad (általában tudtodon kívül)...mókás...amióta kommunikációt tanulok, sok ilyen -eddig is már ismert, azonban felszínesen megfigyelt- jelenségre csodálkozom rá...tetszik...:)

a péntek este nagyon...már megint ez a nagyon...na szóval...a péntek este frenetikusan zajlott^^ nem érdekelt, h szutyok idő volt, mert lélekmentő erővel bírt imádott műhely kávézóm és az a sok-sok "énféle" ember, továbbá a tömérdek ismerős, akikkel mindig jó újra találkozni:) a zenekar (fókatelep<3)...szerelem téma.

...egy nyáresti parton játszós, mezítláb szaladgálós, vízipipázós, valamint egy télesti fényekkel, tea és fahéj illattal telt pillanat egyvelegével jellemezném a péntek estét...tudod...amikor megnyugszol...az arany színek és a bordó jut eszembe...békés...

intravénás barangolás

...ez az előző blogomból...úgy érzem, ezt jobb, ha áthozom...mert...kell...

2008. november 28.

jéghideg és széttép és csak zuhansz apró porcelándarabkáidat nézve...és újra összeáll a kép...minden pillanatban szét,majd össze...szét és össze...és túl közelér...ilyenkor értem a zajos magányban foszforeszkálok kifejezést és imádom,h a jéggé vált napfényben lépdelhetek...némán szavakat formálok és látom a megdöbbent nénik arcát...egy másik világban járok...más órában, más dimenzióban, más helyen...csak máshogy...lenézve, rácsodálkozva tekintek a múlt helyeire, s újfent meghalok, mint már annyiszor ottjártaimkor...megtanultam teljesen máshogy nézni az embereket és ilyen rideg nappalokon nem érdekel a világ véleménye...semmi sem érdekel ilyenkor...csak a visszhangzó szavak a fülemben...csak a dob meg a basszus zakatol a füleiben...nem csak az...órák,percek távolodnak a tó fenekére és nem tekintek utánuk...kattogok...ötletek sora kopogtat az agyam ajtaján.sorszámot húznak,leülnek,várnak...némelyik újságot olvas vagy rajzol...az egyik épp a lábát lóbálja, az a másik fiatal suhanc gondolat pedig arról ábrándozik,amiről épp én is...vonatok suhannak el a fák előtt...a vonatok előtt meg fák...zakatol...dobban...felidéz...film pereg lassan szemem előtt és életre kel az a pár röpke első...második...harmadik sorszámú...ablakokhoz lépnek...köszönnek és átadják magukat nekem...hogy lássam,tudjam...hogy villanjon a szem és a külvilág ebből ne neszeljen meg semmit...lehelletnyi orgazmusként születik pár sor...a külvilág már rég leolvadt...nincs is...
...íme,ahogy a napom indult...még telefonálnom kell párat...kell két dnb dj 15-re...kell próbaterem fehérváron...kell újvárosban...kell egy dj, egy szóló gitáros, dobos, szintis...születnek a dalok...pestre kéne mennem...majd máskor...két...három beadandó...ma este korai-colorstar fúziós koncert...kiállítás is...káosz baszd meg káosz!...már szinte mottó...hétfőn meg gyomorforgató newcity...kezdem megszokni,megszeretni...túl sok az inspiráció...túl sok a talány...túlzottan élvezem, h utálhatom az egészet...de az emebrek butasága akkor is ideegsít...tudom,h bunkó vagyok velük...lenézem legtöbbjüket.mert szánalmas kis férgek.kockákban laknak,műkaját esznek,valóságshow-kon élnek és nekik ez így jó.szánalmas.csak szánalmas...

csilingelő színek

előző blogom átalakításában történt kudarcok okán berágtam és leregisztráltam ide is...lehet, hogy nem fogok ide írni...lehet, hogy igen...most élvezem a tegnapi este örömét még...fókatelep...műhely...barátok...kultúrkör...jó:)