hűha...

Nem szeretek felnőttként viselkedni és gondolkodni...Ellenben mostanában valahogy nagyon megy...

ez ITT a REKLÁM helye...

MASKARAULA

2009.02.13. péntek

A Szabad Művelődés Háza, Szfvár, Fürdő sor 3.

Belépő: 800 Ft (diák: 500 Ft) jelmezben ingyomban

program:

19.h.

jelmezes felvonulás zenés streetart kísérettel

a Barathrum Utcaszínház Társulat vezetésével

(találkozás az Országalmánál)

20.h.

a felvonulók fogadása a A Szabad Művelődés Házánál

fánkkal, teával, forraltborral

21.h

Filmvetítés: Mesterházy Katalin: Karnevál

22.h.

GRABANC

Koncert

23.30..

ECLECTIC CARNEVAL PARTY

Méhkas dj-k

02. zárás

FELHÍVÁS KARNEVÁLRA!

Felkérjük a Földgömb lakosságát , hogy február 13-án pénteken este 7-kor tartson velünk zenés felvonulásunkban a város főutcáján, az Országalmától, a A Szabadművelődés Házáig. Várunk minden maskarás élőlényt, a farsangi mulatságunkra!

közelér.

ma tavasz lett és reggel. és általános iskolás tavaszaim illata húzogatta a kabátom szélét...amikor alig vártuk a délutánt...fénybe léptünk kigombolt kabáttal. szabadon...

de ezen a tavaszon nem tudok olyan tisztán örülni semminek. igen. dóri. nem értem, mi lett végül a bűnöm az ő ítélőszékén...s mondogatom magamnak, hogy nem is érdekel. de ez badarság. persze, hogy érdekel. fáj.

...ellenben boldog is vagyok...csak kicsit. nem merek nagyon. mert hihetetlen az egész. és félek, hogy véget ér és ezért nem is merek örülni. mert vége szakadhat...

...napfénygolyók gurulnak szanaszét a sáros aszfalton, az elhaladó autókon, a macskám szőrén, ahogy a kertipadon sütkérezik...miért nehéz mégis mosolyognom? mi hiányzik?

kócos.

ez nem szokás, csak a megszokás, hogy elszaladsz ha mellém állsz és lopva nézzük a semmit rég, mint anno a tóparti nyár ölén, mikor ültünk a mólón és vártuk a vizet, az estét ,a lopott sebtében tüzet és üzent a hold h a lábára hullt az a távoli bolygón utazó csöpp kis élet, mit elhittél még, hogy elvesztjük egyszer ha jön majd a tél és elhitted azt is hogy jobb lesz a tegnap ha beszínezed azt mi az arcodra fagyhat, ha hagyod a semmit a lábadra esni és kezded követni a madzagos szelet, mi futtában követ a fényben.

...még valami...

...szeretek énekelni. petivel zenélni. megtalálni magam egy-egy dalban. jó szokásom dalszövegekből idézni, régi számokat újra megtalálni...gondolatban képeket színezni...mosolyogva sétálni az utcán...fehérváron a könyvtárnál csücsülni reggel és hallgatni annak a fura "alkotásnak" a csilingelését és érezni a lecsorgó víz illatát...szeretem a csendet. és a zöld színt. s azt a papírnapocskát, amit még zórától kaptam. feledhetetlen emlék...

szeretek. szeretek. okosan szeretek...

...a közösségi portálokon mindig van olyan rész, hogy "magamról"...számtalanszor próbáltam megfogalmazni, frappánsan előadni...csak kicsit...csak valamicskét mutatni magamból. persze tudom: lehetetlen. nap mint nap új kedvencek, új szerelmes pillanatok törnek be az életembe...új érzések, új barátok, új könyvek, filmek, dalok, ezernyi perc, impressziók egész hada...érzések, elfelejtett képek, s az imádott és feledett múlt...ami egyik nap öröm, az másnapra szenvedés, aki ma megbántott, holnapra csókot ad...

...ezerszer akartam összeírni, hogy mi mindent szeretek...úgy vélem, ezt jobb felsorolni, mint a sok negatívumot...de sosem lett teljes a lista...és soha nem is lesz kész, egész...

imádom a napfényt, a nyarat, s azt, mikor mezítláb mászkálhatok lett légyen fű vagy beton...szeretek nevetni, mosolyogni, szeretek zóráékkal játszani és egy tóparti nap után naplementében hazasétálni a vasútállomásról egyedül, saját dalomat dúdolva, kattogva, felpezsdülve az új élményektől...szeretek nyáron a vasútállomáson olvasni és közben figyelni az embereket, élvezem, ha beszélgetésfoszlányokat kapok el és találgathatom, hogy miről is volt szó...egész kis történeteket tudok szőni...szeretek fehérváron sétálni, a műhelyben lenni...tudod, beérni abba a varázslatos utcácskába, látni messziről az ablakait, belépni a kapualjba, fel a kis falépcsőn és másik világban teremni. szeretem az ottani vadcseresznyés teát és a pöttyös bögrét, amiben régen felszolgálták...szeretem este a fényeket, a nyüzsgést, azt a sok-sok érdekes embert...a koncerteket, a féktelen tombolást, az elkapott tekinteteket, a mosolyokat, a flörtöket...imádom, hogy olyankor csak úgy lobbannak fel az ötletek és újra életre kelhet minden apró eltemetett gondolat...szeretem a campet úgy, ahogy van...a vizipipázásokat, orsáék bolondságait, a sok fotót, az emberek közelségét, az összetartozást és a chai teát a chill sátorban...imádok a távírda utcán sétálni, rámosolyogni az atlantis-os srácokra, amikor kinn ülnek, belépni az udvarba és már hallani dorci üvöltését, h "tééééémsaaaaa":) szeretem a bahia illatát és, hogy zölddel jókat lehet beszélgetni. szeretem a méhkasaulás rendezvényeket. a fények. a zene. az emberek miatt. szeretem, amikor elf játszik, s meg tudok zuhanni bálint nagydumás tervezgetős, lehúzós, pofátlanul kritikus stílusán...egyszerűen szeretem.

aztán ott van újváros. szeretem utálni, leszólni és imádok kilógni. szeretem a mozipresszót és a borozgatásokat, az art café-t és a jankás ötleteléseket...jó terminálba betérni és látni, hogy örülnek nekem. szeretek newcitybass bulikra járni és nevetni a tizenéves kis droidokon. szeretem, ha gergővel magázódunk és nem bírom ki, hogy gyöngyit ne okítsam az én világomra. szeretek danival lenni és elveszni a szavak között...jó, hogy egymást tanítjuk...szeretem a verseit. nagyon. szeretem a tapeunderground-ot, mert ő mutatta és tudta, hogy imádni fogom. erről jut eszembe...szeretem a furcsa szófordulatokat és azt, amikor utazom le busszal és közben előtörnek fél sorok, kifejezések...szeretek blogot írni és, bár nem mindig sikerül megfogalmazni azt, amit érzek, nem bánom...így a jó. szeretek képeket kukázni neten és meg tudok halni a régiségekért. ugyanígy vagyok a táskák, kendők, nyakláncok, fülbevalók hadával is...imádom a tiszámat, s azt meg különösképp, hogy mindenki hülyének néz, amiért összevissza csilingelek. szeretem a népművészetet, s könnybelábadt szemmel népdalokat hallgatni. megőrülök a furcsa filmekért. imádom a magyar műveket és nincs sem kedvenc könyvem, sem zeném...minden olvasott, hallott, látott művet másért szeretek...jó volt elbűvölten olvasni a mester és margaritát, katarktikus volt gondolatban belőni magam a trainspotting vagy épp a mesterséges mennyországok olvasása közben...szeretem krúdy krémes- sármos kalandjait és azt a kifinomult ízlést és élvezethajszolást, amivel mindezt megteremti. ínyenc. a kontrollt több milliószor meg bírnám nézni és minden egyes alkalommal érezném a ritmust végigfutni az ereimben...zene...ami magával ránt...legyen az kemény vagy gótikus metál, elektro vagy goa, dnb vagy épp kispál...ami megfog, ami az enyém...imádom, amikor tamás énekel...igazak a versei. szeretem a nyárérzést és a téli képeslapérzéseket...az amelie csodálatos élete számomra alapmű...szeretek kiállításokra járni és szeretek kérdezni. jó érzés olyanokkal beszélgetni, akik okosabbak, műveltebbek nálam. szeretek tanulni. szeretek reklámokat nézni és mindig elámulok a street art művészek kreativitásán. szeretek agyalni, töprengeni, beleveszni a saját kis magányomba. néha kell. szeretem a pávatollakat, a pipacsokat és a nyárillatot. szeretek szeretni.

kicsit csak.

alíz csodaországban. legalábbis az elmúlt napokra úgy tekintgetek, olyan kérdőn és kissé hitetlenül, mint alíz, amikor a nyúl üregébe esett. felpezsdült körülöttem a világ, szabadnak, gondtalannak érzem magam. elvesztettem a kötöttségeket és nem is akarom megmenteni kellőképp romlott valómat. most így a jó. zene. film. könyv. bor. szex. az élvezetek hajszolása mozgat, a belső, mély gondolatok, néhol a felszínesség varázsa. a "csak úgy" fogalma. I'm lost in wonderland and I don't wanna find the right way.

...ha szürke minden, teremts te magad színeket...

trainspotting

nálam is eljött a pillanat. ma, nyolc előtt eljutottam az utolsó oldalra. a napok óta tartó olvasott heroinmámor utolsó soraival visszatértem a 80as évek lábnyomától szennyesen. mókás gondolat, de a fiatalok minden korban ugyanolyanok. magával ragadó könyv. egészen más, mint a többi "drogos-könyv". ez kultusz mű. a film is. bár az kismiska ehhez képest. tetszett az egész: hogy zavaros néhol, hogy minden szereplő szemével látod a másikat, hogy annyira ízesen-részletesen ír le mindent, beleértve a legundorítóbb dolgokat és a legmélyebb érzelmeket is. mindent. egyszerűen mindent...

Válassz minket. Válaszd az életet. Válaszd a jelzáloghitelt; válaszd a mosógépet; válaszd az autót; válaszd a fotelt, ahonnan kényelmesen nézheted azokat az agyelszívó, lélekölő vetélkedőket, miközben szemét kaját tömhetsz a pofádba. Válaszd azt, hogy elevenen elrothadsz, hogy öregségedre magad alá pisálsz és szarsz egy otthonban, hogy csak egy kurva nagy szégyellnivaló terhet jelentesz azoknak az önző, elbaszott kölyköknek, akiket a világra hoztál. Válaszd az életet.

…színezd ki a csendet, fess mosolyt a házfalakra, dobj kendőt a holdra, hogy elrejthesd a nyilvánvalót…

köszönöm, jól. persze, mert ezt kell mondani. illetve így illik. meg amúgy is. mi köze hozzá? mondjam meg neki, hogy heroinistákról olvasok könyvet, hogy vörösre festem a rasztám, hogy nem igazán tudom, mi is lesz velem a főiskola és az egyetem után és, hogy mérhetetlenül üresnek érzem magam mostanság...jobban mondva...érzelmileg üresnek...a hiány. az teszi. a semmi. danival azt beszéltük tegnap...vagy az már ma volt, nem is tudom...hogy úgy érzem magam...meg ő is...mint valami bezárt madár, aki legszívesebben repülne messzire...én mindezt mentálisan értem, nem fizikálisan. szeretek itt lenni. kényelmes...bár hiányzik pest. nagyon. az egész. a forgatag. az az ingergazdag környezet, az inspiráció...kell. de. annyi tervem van. ötletem. csak egyedül nem tudom megvalósítani őket. társ meg...nem igazán tudom, hogy lenne-e. egyik este feküdtem a kádban...megálmodtam egy komplett húsz fős tűz show-t...mindennel...de nincs hozzá ember...pedig úgy csinálnám. hiányzik. utálom a telet. semmit sem lehet csinálni. csak tesped az ember. a zenélés is...ááá...hetek óta csak az orrom folyik, örülök, ha öt percig nem köhögök...utálom. tél. mi a szép benne? én személy szerint már várom a globális felmelegedést. vagy egy dubai állásajánlatot. nekem mindegy. a szilveszter...nos megbántam, hogy nem mentem dóriékkal vagy tamásékkal pestre, az én világomba...így szoktam hívni...az én világom...az én-féle emberek...már megszokás...azért alakult ez ki, hogy a sok újvárosi kultúrától szinte teljesen mentes emberek is megértsék, ha épp valamiről vagy valakiről beszélek. nyáron szeretnék menni népzenei fesztiválokra. ki jön velem? amúgy megismertem egy aranyos és kellőképp művelt fiút. jó tudni, hogy akadnak újvárosban azért ilyen "alakok".:)

mese

lerángattad magadról a foszlott fényeket,
elhitetted, hogy életed csupán képzelet
szülötte, nem egyéb.
és te sem vagy más csak asztali színkeverék
és festékes ecsetek a padlón szerteszét
gurulva nem egyéb,
mint döglött lepke szépségtől porszemes teste
ceruza szúrta sebétől gyermeki mese
gyilkosság nem egyéb.

színeket a szívbe!

talán már nem is tudok szeretni...talán már annyira belefásultam a keresésbe, hogy mindegyik untat...egyik sem érdekel...pedig hiányzik az az egy, akibe úgy belehalnék kicsit...de azt nem lehet. színjáték. az egész. talán...mert mind könnyű préda... látni a szemükben a rajongást, a vágyat, ami határtalan fölényt biztosít számomra... de unalmat is. rég nincs egy olyan sem, aki úgy igazán...a szabadságot jelentené...