...

üres.

é r (t) e t l e n .

csodaországba tértem vissza, lépkedve ámulok a régismerős újdonságok között, s igyekszem gyöngyöt fűzni a tegnappá lett perceimből. zsibongó magányos tündér csapong idebenn, s mint a növények, hajlok én is a fény felé...oly' kevésszer adatik meg a tisztasága...hideg napokat lobbant lángra és égeti el őket bennem a nyugalom...itthon vagyok. valós fények nélküli meseerdőben járok és élvezem az illúziók tömkelegét. itt mindig alkotok, s mindig színeset, hogy legyen erőm mosolyt kenni a házfalakra és színeket a térbe lökni, hogy a szél ne fújja el többé a buborékokat...olyanná válok itthon, amilyen valóban vagyok és e kis királyság kellős közepén nem támad a társadalom értetlensége. nem néz ki a szürke, de örül a színes, ha lát. 50 km. más világ. más élet. monopoly bábok az utcán egymás után, egymással szemben, egymás mellett. arctalanul. hangtalanul. üresen. kortól, nemtől, istentől, embertől függetlenül. vajba fulladó legyek fekete porcukorral. hatalmas, szürke kartonbabaházak és egyforma játékfigurák. de itt még csak nem is színesek. csak sötétszürke van, világos szürke, fekete, feketébb...

helló, hogy vagy?

tavasz lett és reggel:)