mirsha.

gondolatban születtél és tettre vált az éjjeli zakatolás, mikor csillaghullás helyett szóáradat ront végig a szobán kitüremkedve a pixel-lehetőségekből. egyenesen elém. ötlet vagy, álom, az önmarcangoló vágyak egyik örökrejtélyű kérdőjele. ott benn. késszé akarlak tenni. széppé, egésszé és tükörként mutatni körbe. nézzétek! lássatok benne mást, mint én, de lássatok benne engem, hogy megpillanthassam kérdő szembogaram én is. bennetek. zajt akarok. kábulatot. előcsúszó érzéki sorokat, mik a bárok sötét zugaiban tapadnak meg. zenét akarok. sikoltást és fényt.

Halotti bizonyítvány

Nyár elején történt az eset, hogy a kétmilliomodik körlevél és a századik ismeretlenül zaklató vadidegen után besokalltam és néhány laza gombnyomással töröltem magam Magyarország egyik legfelkapottabb közösségi portáljáról. Ennek ellenére megmaradt az e-mail elérhetőségem (darabra pontosan négy különböző e-mail cím), naponta többször néztem ez után is, hogy kaptam-e üzenetet, valamint másik három - szintén nagy népszerűségnek örvendő közösségi csodán – regisztrálva voltam. Bevallom töredelmesen, a mobiltelefonom valóban feladta a harcot, így csak a hagyományos postai vagy online lehetőségek álltak rendelkezésükre azoknak, akik fel szerették volna velem venni a kommunikáció gubancos fonalát. De ezt leszámítva tovább bővítette internetes elérésem valószínűségét a kiváló üzengetős program megléte és állandó használata. Ennek ellenére az ismerőseim, akik azelőtt tudtak normális e-maileket írni és tudtak üzenni a kék-zöld figurás programmal, felháborodva közölték személyes találkozások vagy általam részükre küldött üzenetek alkalmával, hogy „Nem tudtalak elérni! Törölted magad! Miért?!” Úgy viselkedett mindenki, mintha a semmi közepére, valahova Észak-Oroszország sztyeppéire költöztem volna, ahol - hangsúlyozom - csupán némileg nehezebb a kapcsolatfelvétel, de korántsem lehetetlen. Már vártam, hogy mikor kérelmezik a halottá nyilvánításomat, s kapom meg a határozatot, hogy eltűntnek, később néhainak nyilvánítanak a cyber-világban. Pedig mindössze az e-mail fiók címlistáját kellett volna legördíteni, ugyanis ott voltam elérésre készen.

Ebből az esetből levonva a tanulságot: túlzottan is függünk bizonyos oldalaktól és megkockáztatom azt is, hogy sokak teljes mértékben életképtelenek modern kommunikációs eszközök nélkül. Viszont, ami ennél is megrázóbb, hogy manapság az a felfogás van elterjedőben, hogy ha nem vagy jelen a virtuális világban, nem frissíted a profilod kéthetente, nem pózolsz a fotók kedvéért kutyával, baráttal, barátnővel mindig és mindenhol, akkor nem is létezel.

ősz.

lelket fújt elém a szél...színeset, amolyan kockát...magával hozott pár levélkét, percet, csillagport...

Az ideális európai televízió, avagy a „Senki sem nézi, mégis mindenki tudja.” elmélet

„Én nem nézek tévét!” Ezt már számtalanszor hallottam, a milliónyi „nem tévézek” közül mégis oly’ sokan szakértők a talk show-k, jobb esetben a természetfilmek számos formájában. Tehát mégis egy óriási információs csatornáról beszélünk! De miért van ez a tévé-tagadás? Mert ciki. Mert a tévé manapság (legalábbis hazánkban) egyet jelent a bulvár, a kereskedelmi dömping és a tucat filmek fogalmával. S tudjátok mi a legszomorúbb? Hogy a leendő szakembereknek is ezt tanítják. Sajtóterméket és média TERMÉKET állítasz elő, nem kulturális műsort, koncert beszámolót vagy gyerekműsort. (Utóbbiról megjegyezném, hogy Levente Péter Égből pottyan meséi és Halász Judit ténykedése óta nem született jelentősebb előrelépés ebben a témában.) Summa summárum: ciki tévét nézni, mégis csináljuk. Mert olcsó, mert ott van előttünk, mert a digitális 70, 100, 150…1500 csatorna közül reméljük, hogy legalább egy nézhető akad. Az emberek többsége inkább kapcsolja be a tévét, mint olvas: ez a tény alapozta meg anno, hogy a híres magyar és külföldi regényeket megfilmesítsék. S bár én magyar példákat hozok, ez a tendencia nemzetközi. Itt jön a nagy kérdés: miért ne lehetne a kettőt ötvözni? Miért ne lehetne a televízió az, aminek szánták: kultúra-szállító, oktatási és szórakoztató eszköz. (Vagy eszköz helyett lehet TERMÉK, hogy a média szakik nyugodtan tudjanak aludni.)
Az én televízióm többet tudatna az Európai Unióról, az általa elérhető lehetőségekről, a benne rejlő számos kultúráról, emberről, egyénről, sorsról. Biztos közszolgálati lenne, mert a kulturális műsorokban, a kiállítás és koncert beszámolókban, az alternatív turisztikai lehetőségek bemutatásában nincs üzlet. Állítólag. Lenne „Iskola Tévé”, mint régen és bizonyosan nagyon ZÖLD lenne. Viccet félre téve én nagy hangsúlyt fektetnék a környezettudatosságra nevelésre, az ezzel kapcsolatos tájékoztatásra. Lenne híradó, mint mindenütt, lenne politika és közélet, mert rólunk szól, ránk tartozik. De csak módjával. A gyerekműsorok igazi gyerekműsorok lennének, nem rajzFILMek, amikre reggel 7 órakor ki kell tenni a „tizenkettes karikát”. Nekem „fiatal” televízióm lenne, ami nem azt jelenti, hogy egy ötven éves számára élvezhetetlen. Sőt. Egészen pontosan tudom, hogy multikulturálissá tenném, megcélozva az érdeklődő, a világ dolgaira, az újra nyitott közönségrétegeket. Most leírtam az m1 csatornát. Majdnem. Ők igyekeznek ilyennek lenni, de valahogy mindig félresikerül. Alacsony nézettség, rossz időpontokban sugárzott jó műsorok, s még sorolhatnám. Felteszed a kérdést, hogy ezt alapul véve az én nézettségem nem lenne alacsony? Én pedig visszakérdezek: az MR2- Petőfi Rádió hallgatottsága alacsony? Pedig az is „alter”…

látom, amit te nem.

"Bezzeg a mi időnkben..." Igen, a mi időnkben mi is ugyanígy nevettünk ezen a mondaton, aztán valahogy változtak a dolgok, pedig nem lettünk öregek, csupán érettebbek. Főiskolára, egyetemre széledtünk, ki-ki dolgozik is már, s ha összefutunk a buszon, vonaton, mindig felmerül a téma: "A mostani tizenévesek egyáltalán nem olyanok, mint mi voltunk." Tudom, messziről jött ember azt mond, amit akar és állíthatom én, hogy jó kislány voltam (pedig nem is voltam jó kislány). Csupán rám még figyeltek a szüleim, ahogy a kortársaim nagy részére is. Hangsúlyozom MÉG. Mi megtanultuk, hogy az idősnek előre kell köszönni, hogy a tanárral nem beszélhetünk úgy, mint a kutyával, még ha nyilvánvalóan célpontnak számítunk neki, akkor sem és alapvetően toleránsak vagyunk embertársainkkal. Mert ez az együttélés alapja. Nem tagadom, 21 éves vagyok, de elborzaszt, amit naponta tapasztalok vagy épp hallok az ismerőseimtől. Mindenkinek van hasonló története. A végzős középiskolásnak visszabeszél a 10 éves, ha rászól, a buszon mást nem hallani, mint a 13-14 éves lánykák nyomdafestéket cseppet sem tűrő diskurzusát. A divathóbortokról nem szólok, hiszen mindenki azt vesz fel, amit akar. Legfeljebb megfagy a divat előtti nagy áldozás közepette.

De a toleranciára kedves szülők tanítsák már meg legyenek szívesek kedves kisfiukat és kislányukat! Igen, a szülők a hibásak véleményem szerint. Mert lehet itt okolni a médiát meg a globalizációt, meg az amerikai elnöktől elkezdve a magyar kormányon át az utolsó iskolai takarítónőt is, a végeredmény ugyanaz lesz: A szülő feladata, hogy nevelje jó modorra a gyermekét, hogy normális felnőtt válhasson belőle. Nincs rá idő? Ha valaki családot szeretne, annak tisztában kell lennie azzal, hogy nem napi 10 perc a gyerekre szánt idő. Nem annyi, hogy megkapja a havi vagy heti zsebpénzt, plusz az Internet meg a tévé majd elvégzik a munkát Ön helyett kedves leendő illetve gyakorló szülő. Biztos sokan felháborodnak azon, amit most leírtam, azonban eszem ágában sem volt általánosítani, csak felhasználom a "nem inge, ne vegye magára" alapelvét. De beszélni kell erről, mert nagyfokú problémáról van szó. Hajnali kettőkor részeg16 év alattiakkal teli az egyik kedvenc szórakozóhelyem: szokásos szöveg lenne, hogy a klubot hibáztassuk. Persze, azt is kell, elvégre erre törvény van. Azonban mégis megkérdezném kedves szülő, hogy a 14 év körüli kicsi lány és kicsi fiú mit keres ott hajnali kettőkor? Ugye?

egy csokorba, össze...

...bár Kristóf Nagy-Britanniában van, engem mégsem hagynak unatkozni...és imádom a manóimat...barátok...legjobbak:)

...tegnap Zóra rávett, hogy minimális energiáim ellenére menjek el velük a möbiusos halloween partyra, ami kegyetlen jól sikerült annak ellenére, hogy nem az a tipikus rúgjuk ki a ház oldalát buli sikeredett belőle. jó volt újra velük lenni, jó tudni, hogy ők vannak:)

...ma pedig...mese ország, meselényeimmel: Holle és Orsa minden körülmények között a legjobbak között vannak. ők azok, akik nincsenek velem nap mint nap, de mégis a legek. a barátságot nem köti km-hez az ember...