2010. november 18., csütörtök

töretlen tükrök...

...tollak szerteszét...régi jelmezek, játékok, álmok hevernek körülöttem és ma mondtam le végérvényesen a legnagyobbról...lemondani arról, ami éltet, ami a lényem, ami én magam vagyok...voltam...leszek? egyszer. itt nem. velük nem. öreg vagyok már bolondnak, annak, akit ki lehet használni, félre lehet dobni, meg lehet alázni, annak, aki kiteszi a lelkét egy álomért, amit aztán mint egy maréknyi port úgy szórnak szét mások. utálom a középszerűséget. utálom a haknit. utálom azt, akik tettetik, hogy szeretnek. ilyenekre én nem szánok időt. nem érdemlik meg. ezúttal nem hunyok szemet és nem lépek túl. ezúttal nem lesz majd legközelebb...

2010. november 7., vasárnap

csigavonal.

a mosolyok lemossák a port, a tegnap fáradalmát...egy szempár megvált, átölel, felemel, istennővé tesz...egyetlen pillantással...szóval...csenddel...a puszta létével átemel egy más dimenzióba...ott csend van. megnyugvás. béke. csak ő. csak én. tíz hónapja. tíz hónapja nem tudok írni...boldog vagyok. ilyenkor nem megy. sajnálom. nem. mégsem. ha nem írok, azt jelenti, hogy nincs mit kiírnom magamból. nincs baj, ami megoldásra várna.

fények születnek köröttem szép halkan, s nappá változom magam is. színes selyemruhába bújtat az ősz, kötött salát kerít körém, hogy ne vacogjak a hajnali éjben...

...a szívem másutt alussza az igazak álmát és ébreszti csókkal a nevemben az egyetlent, akit igazán...

2010. május 6., csütörtök

lépcsőfok

...lépések...csendben...egyik, a másik után...jobb...bal...jobb...bal...jobban tudod, mint én...mindent...s én kicsiny leányként reszketek ölelésedben mindig...s csak akkor vagyok erős, ha te nem vagy velem...olvadok, lobbanok mint a gyertya és gyarló bogár vagyok a szív küszöbén, kit felemelsz és skatulyába zársz...nap mint nap megnézel, de el sosem engedsz...érzem bábozódom...a dobozom aljában kuporgok...kinyílni kéne...szárnyat bontani a hajnalnak, belenevetni a napba...másként, mint most...

...nem vagyok tisztán boldog, s te ezt jól látod, érzed...a hibát én sem látom még, de szebb keresésben még sosem volt részem...

2010. február 17., szerda

ha leírhatnálak...

próbáltam leírni a szerelmet...nem megy. inkább átélem.

megérint.

...csak a tollpihe nyugalmat fújja eléd, s te felrúgod...eléd szórja a tavalyi szerelmet pár kéretlen mondat, ami szívfacsaróval préseli a szavakat a mellkasodból...lassan rájössz kivagy. újfent. újra színeket akarsz. újra furcsaságokat. ecset véget a szád széléhez, merészséget, bort, fényeket, zajt. máshogy. máskor. máshol. de vele. velük. ott. akkor. úgy. emlékek hada kezd cibálni félsorok tövén...töprengsz, kuporogsz, sírsz...temeted magad, temetsz egy aranykort, mit pokolnak tartottál...

"áldom kezét, szívét, színét az óriásnak..." csak épp már más az óriás...s én kicsiny gyermek vagyok hozzá, oktalan, suta...rohannék utána: "bácsi, bácsi mesélj még!"

...hát gyere és mesélj, mint akkor...mormolj selyem szinesztéziákba csomagolt fél éjeket...befejezetlen kezdeteket...tavasz van: hozz színeket...hisz' majd egy éve már...

2010. január 14., csütörtök

Játék?

Kedden játszottuk ugyanezt a játékot, amit megtaláltam Dóra blogjában...elcsentem én is...régen...emlékszem még Bodajkon...még Attiláékkal...film táborban...kaptam egy virág nevet...egy állatot...egy indián nevet...azóta kísért...kísér... Ha virág lennék: liliom...Ha állat lennék: csikó...Az indián nevem: Vad csikó...szeleburdi, energikus, fiatal...sérülékeny...szelíd...kecses...liliom...egy hófehér liliom...

Na de...itt a játék...ami nem is játék valójában, csupán önmagunkról alkotott képünk szimbólumokban felsorolva:

Mi lenne,ha:

...hónap lennék: május
...a hét egy napja lennék: szerda
...a nap egy időpontja lennék: délelőtt
...bolygó lennék: Vénusz
...tengeri állat lennék: kagyló
...cím lennék: A Mester és Margarita
...berendezési tárgy lennék: láda
...bűn lennék: torkosság
...folyadék lennék: vér
...drágakő lennék: smaragd
... fa lennék: fűzfa
...madár lennék: páva
...szerszám lennék: véső
...virág lennék: liliom
...időjárás lennék: napsütés
...mesebeli lény lennék: tündér
...hangszer lennék: hegedű
...állat lennék: őz
...szín lennék: zöld
...érzelem lennék: kétely
...zöldség lennék: articsóka
...hang lennék: nyári zápor hangja
...elem lennék: föld
...autó lennék: régi Mercedes Benz...igazán régi
...dal lennék: Tina Turner- Proud Mary
...film lennék: Amelie csodálatos élete
...könyv lennék: Zselenszky- Szívrák
...étel lennék: rántott hal
...hely lennék: Hollandia/szobámban a radiátor előtti padló részlet
...íz lennék: édes
...hit lennék: buddhista
...testrész lennék: szem
...arckifejezés lennék: kacsintás
...tanóra lennék: irodalom
...rajzfilm lennék: magyar népmese
...szám lennék: 10
...ruhadarab lennék: miniruha
...ékszer lennék: fülbevaló
... kiegészítő lennék: tarisznya
...szeretet megnyilvánulása lennék: érintés
...gyümölcs lennék: eper
...sminkes kellék lennék: szemceruza
...épület lennék: kiállítóterem

...sokszor kívülről figyelem a dolgokat...rengetegszer érzem, hogy hiába vagyok ott sok helyen, valójában nem tartozom sehová sem igazán...mindenhez köt valami, de nekem kimaradt az életemből a valahova annyira tartozás élménye...az őszinte örömé a csapaton belül...mindig kívül álló voltam...világ életemben...egy-egy embert találtam magam mellé, de egy egész társaságot sosem...gyakorta merül fel bennem a valódi barátság kérdése...azaz, hogy mégis milyen az? zavarba jövök ennek a gondolatnak kapcsán, mert nem tudom megválaszolni...én tartom, hogy nem az a barát, akivel naponta beszélsz, hanem az, aki ismer...de sokszor rá kel jönnöm, hogy feltehetőleg tévedek...

2010. január 12., kedd

:)

beleveszni, megkeresni...csak szeretni...azt, ki békét hoz és megnyugvást...sok színes csendet...nőt teremt, szeretőt, barátot...ölel...homlokon csókol...ismer. ő az, aki igazán ismer...

...szerelmes vagyok. először. igazán.