...tollak szerteszét...régi jelmezek, játékok, álmok hevernek körülöttem és ma mondtam le végérvényesen a legnagyobbról...lemondani arról, ami éltet, ami a lényem, ami én magam vagyok...voltam...leszek? egyszer. itt nem. velük nem. öreg vagyok már bolondnak, annak, akit ki lehet használni, félre lehet dobni, meg lehet alázni, annak, aki kiteszi a lelkét egy álomért, amit aztán mint egy maréknyi port úgy szórnak szét mások. utálom a középszerűséget. utálom a haknit. utálom azt, akik tettetik, hogy szeretnek. ilyenekre én nem szánok időt. nem érdemlik meg. ezúttal nem hunyok szemet és nem lépek túl. ezúttal nem lesz majd legközelebb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése