fonalat gombolyítok, színeset, életszerűt. gubancok itt-ott, megoldandó lélekcsomók: pénz, szerelem, jövő, énkép...én-kép...én, mint kép...önkép...ön, mint kép...képtelenség?! nem. csak zavaros és szürke cseppet, mert az idő vonszol magával és a semmibe vesznek a tettek, percek, vágyak és már inteni sem intenek...grabancon kell ragadnom mindent. meg kell élni, túl kell élni, rohanni, élvezni, beleveszni, nem törődni, nem aggódni. minden megoldható. mindent ki lehet színezni, mindent át lehet rajzolni. gombolyagot kicsomózni, s nagy, meleg pulóvert kötni a barátságból. az újból, a régiből. a fonalakat fel lehet venni, ha elejtettük, ha elszakadt, össze lehet kötni. a csomó ott lesz, igaz, de tudjuk mindannyian, hogy az nem is baj. annak ott kell lenni emlékeztetőül, hogy mit nem szabad: ANNYIRA ROHANNI, HOGY ELFELEJTSÜNK ÉLNI.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése