ha leírhatnálak...

próbáltam leírni a szerelmet...nem megy. inkább átélem.

megérint.

...csak a tollpihe nyugalmat fújja eléd, s te felrúgod...eléd szórja a tavalyi szerelmet pár kéretlen mondat, ami szívfacsaróval préseli a szavakat a mellkasodból...lassan rájössz kivagy. újfent. újra színeket akarsz. újra furcsaságokat. ecset véget a szád széléhez, merészséget, bort, fényeket, zajt. máshogy. máskor. máshol. de vele. velük. ott. akkor. úgy. emlékek hada kezd cibálni félsorok tövén...töprengsz, kuporogsz, sírsz...temeted magad, temetsz egy aranykort, mit pokolnak tartottál...

"áldom kezét, szívét, színét az óriásnak..." csak épp már más az óriás...s én kicsiny gyermek vagyok hozzá, oktalan, suta...rohannék utána: "bácsi, bácsi mesélj még!"

...hát gyere és mesélj, mint akkor...mormolj selyem szinesztéziákba csomagolt fél éjeket...befejezetlen kezdeteket...tavasz van: hozz színeket...hisz' majd egy éve már...