...lépések...csendben...egyik, a másik után...jobb...bal...jobb...bal...jobban tudod, mint én...mindent...s én kicsiny leányként reszketek ölelésedben mindig...s csak akkor vagyok erős, ha te nem vagy velem...olvadok, lobbanok mint a gyertya és gyarló bogár vagyok a szív küszöbén, kit felemelsz és skatulyába zársz...nap mint nap megnézel, de el sosem engedsz...érzem bábozódom...a dobozom aljában kuporgok...kinyílni kéne...szárnyat bontani a hajnalnak, belenevetni a napba...másként, mint most...
...nem vagyok tisztán boldog, s te ezt jól látod, érzed...a hibát én sem látom még, de szebb keresésben még sosem volt részem...
