a mosolyok lemossák a port, a tegnap fáradalmát...egy szempár megvált, átölel, felemel, istennővé tesz...egyetlen pillantással...szóval...csenddel...a puszta létével átemel egy más dimenzióba...ott csend van. megnyugvás. béke. csak ő. csak én. tíz hónapja. tíz hónapja nem tudok írni...boldog vagyok. ilyenkor nem megy. sajnálom. nem. mégsem. ha nem írok, azt jelenti, hogy nincs mit kiírnom magamból. nincs baj, ami megoldásra várna.
fények születnek köröttem szép halkan, s nappá változom magam is. színes selyemruhába bújtat az ősz, kötött salát kerít körém, hogy ne vacogjak a hajnali éjben...
...a szívem másutt alussza az igazak álmát és ébreszti csókkal a nevemben az egyetlent, akit igazán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése