2009. január 14., szerda

szeretek. szeretek. okosan szeretek...


...a közösségi portálokon mindig van olyan rész, hogy "magamról"...számtalanszor próbáltam megfogalmazni, frappánsan előadni...csak kicsit...csak valamicskét mutatni magamból. persze tudom: lehetetlen. nap mint nap új kedvencek, új szerelmes pillanatok törnek be az életembe...új érzések, új barátok, új könyvek, filmek, dalok, ezernyi perc, impressziók egész hada...érzések, elfelejtett képek, s az imádott és feledett múlt...ami egyik nap öröm, az másnapra szenvedés, aki ma megbántott, holnapra csókot ad...

...ezerszer akartam összeírni, hogy mi mindent szeretek...úgy vélem, ezt jobb felsorolni, mint a sok negatívumot...de sosem lett teljes a lista...és soha nem is lesz kész, egész...


imádom a napfényt, a nyarat, s azt, mikor mezítláb mászkálhatok lett légyen fű vagy beton...szeretek nevetni, mosolyogni, szeretek zóráékkal játszani és egy tóparti nap után naplementében hazasétálni a vasútállomásról egyedül, saját dalomat dúdolva, kattogva, felpezsdülve az új élményektől...szeretek nyáron a vasútállomáson olvasni és közben figyelni az embereket, élvezem, ha beszélgetésfoszlányokat kapok el és találgathatom, hogy miről is volt szó...egész kis történeteket tudok szőni...szeretek fehérváron sétálni, a műhelyben lenni...tudod, beérni abba a varázslatos utcácskába, látni messziről az ablakait, belépni a kapualjba, fel a kis falépcsőn és másik világban teremni. szeretem az ottani vadcseresznyés teát és a pöttyös bögrét, amiben régen felszolgálták...szeretem este a fényeket, a nyüzsgést, azt a sok-sok érdekes embert...a koncerteket, a féktelen tombolást, az elkapott tekinteteket, a mosolyokat, a flörtöket...imádom, hogy olyankor csak úgy lobbannak fel az ötletek és újra életre kelhet minden apró eltemetett gondolat...szeretem a campet úgy, ahogy van...a vizipipázásokat, orsáék bolondságait, a sok fotót, az emberek közelségét, az összetartozást és a chai teát a chill sátorban...imádok a távírda utcán sétálni, rámosolyogni az atlantis-os srácokra, amikor kinn ülnek, belépni az udvarba és már hallani dorci üvöltését, h "tééééémsaaaaa":) szeretem a bahia illatát és, hogy zölddel jókat lehet beszélgetni. szeretem a méhkasaulás rendezvényeket. a fények. a zene. az emberek miatt. szeretem, amikor elf játszik, s meg tudok zuhanni bálint nagydumás tervezgetős, lehúzós, pofátlanul kritikus stílusán...egyszerűen szeretem.

aztán ott van újváros. szeretem utálni, leszólni és imádok kilógni. szeretem a mozipresszót és a borozgatásokat, az art café-t és a jankás ötleteléseket...jó terminálba betérni és látni, hogy örülnek nekem. szeretek newcitybass bulikra járni és nevetni a tizenéves kis droidokon. szeretem, ha gergővel magázódunk és nem bírom ki, hogy gyöngyit ne okítsam az én világomra. szeretek danival lenni és elveszni a szavak között...jó, hogy egymást tanítjuk...szeretem a verseit. nagyon. szeretem a tapeunderground-ot, mert ő mutatta és tudta, hogy imádni fogom. erről jut eszembe...szeretem a furcsa szófordulatokat és azt, amikor utazom le busszal és közben előtörnek fél sorok, kifejezések...szeretek blogot írni és, bár nem mindig sikerül megfogalmazni azt, amit érzek, nem bánom...így a jó. szeretek képeket kukázni neten és meg tudok halni a régiségekért. ugyanígy vagyok a táskák, kendők, nyakláncok, fülbevalók hadával is...imádom a tiszámat, s azt meg különösképp, hogy mindenki hülyének néz, amiért összevissza csilingelek. szeretem a népművészetet, s könnybelábadt szemmel népdalokat hallgatni. megőrülök a furcsa filmekért. imádom a magyar műveket és nincs sem kedvenc könyvem, sem zeném...minden olvasott, hallott, látott művet másért szeretek...jó volt elbűvölten olvasni a mester és margaritát, katarktikus volt gondolatban belőni magam a trainspotting vagy épp a mesterséges mennyországok olvasása közben...szeretem krúdy krémes- sármos kalandjait és azt a kifinomult ízlést és élvezethajszolást, amivel mindezt megteremti. ínyenc. a kontrollt több milliószor meg bírnám nézni és minden egyes alkalommal érezném a ritmust végigfutni az ereimben...zene...ami magával ránt...legyen az kemény vagy gótikus metál, elektro vagy goa, dnb vagy épp kispál...ami megfog, ami az enyém...imádom, amikor tamás énekel...igazak a versei. szeretem a nyárérzést és a téli képeslapérzéseket...az amelie csodálatos élete számomra alapmű...szeretek kiállításokra járni és szeretek kérdezni. jó érzés olyanokkal beszélgetni, akik okosabbak, műveltebbek nálam. szeretek tanulni. szeretek reklámokat nézni és mindig elámulok a street art művészek kreativitásán. szeretek agyalni, töprengeni, beleveszni a saját kis magányomba. néha kell. szeretem a pávatollakat, a pipacsokat és a nyárillatot. szeretek szeretni.

1 megjegyzés:

dorina írta...

Bátran szeress,mert a legjobb dolog a Világon ami csak létezhet. ;)