…színezd ki a csendet, fess mosolyt a házfalakra, dobj kendőt a holdra, hogy elrejthesd a nyilvánvalót…

köszönöm, jól. persze, mert ezt kell mondani. illetve így illik. meg amúgy is. mi köze hozzá? mondjam meg neki, hogy heroinistákról olvasok könyvet, hogy vörösre festem a rasztám, hogy nem igazán tudom, mi is lesz velem a főiskola és az egyetem után és, hogy mérhetetlenül üresnek érzem magam mostanság...jobban mondva...érzelmileg üresnek...a hiány. az teszi. a semmi. danival azt beszéltük tegnap...vagy az már ma volt, nem is tudom...hogy úgy érzem magam...meg ő is...mint valami bezárt madár, aki legszívesebben repülne messzire...én mindezt mentálisan értem, nem fizikálisan. szeretek itt lenni. kényelmes...bár hiányzik pest. nagyon. az egész. a forgatag. az az ingergazdag környezet, az inspiráció...kell. de. annyi tervem van. ötletem. csak egyedül nem tudom megvalósítani őket. társ meg...nem igazán tudom, hogy lenne-e. egyik este feküdtem a kádban...megálmodtam egy komplett húsz fős tűz show-t...mindennel...de nincs hozzá ember...pedig úgy csinálnám. hiányzik. utálom a telet. semmit sem lehet csinálni. csak tesped az ember. a zenélés is...ááá...hetek óta csak az orrom folyik, örülök, ha öt percig nem köhögök...utálom. tél. mi a szép benne? én személy szerint már várom a globális felmelegedést. vagy egy dubai állásajánlatot. nekem mindegy. a szilveszter...nos megbántam, hogy nem mentem dóriékkal vagy tamásékkal pestre, az én világomba...így szoktam hívni...az én világom...az én-féle emberek...már megszokás...azért alakult ez ki, hogy a sok újvárosi kultúrától szinte teljesen mentes emberek is megértsék, ha épp valamiről vagy valakiről beszélek. nyáron szeretnék menni népzenei fesztiválokra. ki jön velem? amúgy megismertem egy aranyos és kellőképp művelt fiút. jó tudni, hogy akadnak újvárosban azért ilyen "alakok".:)