kócos.

ez nem szokás, csak a megszokás, hogy elszaladsz ha mellém állsz és lopva nézzük a semmit rég, mint anno a tóparti nyár ölén, mikor ültünk a mólón és vártuk a vizet, az estét ,a lopott sebtében tüzet és üzent a hold h a lábára hullt az a távoli bolygón utazó csöpp kis élet, mit elhittél még, hogy elvesztjük egyszer ha jön majd a tél és elhitted azt is hogy jobb lesz a tegnap ha beszínezed azt mi az arcodra fagyhat, ha hagyod a semmit a lábadra esni és kezded követni a madzagos szelet, mi futtában követ a fényben.