ma tavasz lett és reggel. és általános iskolás tavaszaim illata húzogatta a kabátom szélét...amikor alig vártuk a délutánt...fénybe léptünk kigombolt kabáttal. szabadon...
de ezen a tavaszon nem tudok olyan tisztán örülni semminek. igen. dóri. nem értem, mi lett végül a bűnöm az ő ítélőszékén...s mondogatom magamnak, hogy nem is érdekel. de ez badarság. persze, hogy érdekel. fáj.
...ellenben boldog is vagyok...csak kicsit. nem merek nagyon. mert hihetetlen az egész. és félek, hogy véget ér és ezért nem is merek örülni. mert vége szakadhat...
...napfénygolyók gurulnak szanaszét a sáros aszfalton, az elhaladó autókon, a macskám szőrén, ahogy a kertipadon sütkérezik...miért nehéz mégis mosolyognom? mi hiányzik?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése