irkafirka-ákombákom

mezítLÁB- avagy Zsonglőr-e vagy?

„Függőséget okoz? Igen. Káros? Nem. Ha csak a kultúrát, a kreativitást, a csapatszellemet, az önkifejezést és az esztétikát nem tekintjük annak. Fogalmad sincs, miről beszélek, ugye? Jól látom. Ne nézz olyan furán… Igen, azt meggyújtom. Azt is. Igen, ő ott szintén zsonglőr. Ők is ott mind. Hogy mit csinálunk? Megmutatom. „
Igazából a tókörnyéki zsonglőrök valós számáról nem tudok adatokat, de azt hiszem nem is fontos darabra pontosan. S azt sem tudnám megmondani, honnan jött, mikor kezdődött ez az egész, ugyanis a jelenlegi helyzet egyéni döntések és pillanatok millióiból tevődik össze.

„Legyen Absynthe! Az zöld is, ég is…” Ezzel a mondattal dőlt el hét plusz még néhány tóparti zsonglőr sorsa. (Egyelőre.) 2008 végén, több havi semmittevés után csaptunk Decsi Bélával és Kiss Zórával az asztalra- legalábbis gondolatban- hogy bizony valamit csinálni kell. Zórával előző társulatunk a Luz Solar már augusztus vége óta nem működött, de az elért munkát nem akartuk az enyészetnek adni. Egyen mást. Tesényi Dóra Wynnel és Czapári Czapi Dorottyával rengeteg tervünk- ötletünk volt még a tarsolyban, arról az élménykupacról nem is beszélve, amit az alatt az egy nyár alatt gyűjtöttünk be. Játszottunk a Jam Bory Vár-on még az Akasha színeiben, aztán jött a Tűzpolip Ambient Est, Leghosszabbnap Fesztivál, Strand- Art- Beat Gárdonyban a Petrocellinél és a „nagy” műsorunk, az Árnyak Fáknak bemutatója a PASO SKAtortáborában. Modern utcaszínházat akartunk, nem egyszerű tüzes „hadonászást”. S mint mondtam, függőséget okoz. Inspirál. Nem hagy nyugodni. Így született meg ez év januárjában- hosszas névválasztási procedúra után- az Absynthe. Büszkén mondhatjuk, az előző tavi- zsonglőr- lánycsapatok tendenciáját megtörve hét állandó tagunkból 4 fiú és három lány, ezen kívül vannak beugró vendégművészeink is, mint Wyn, aki szédületes hulahoopkarikás játékával színesíti következő műsorunkat vagy Nyirati Zsolt, akiről még mindig nem dőlt el, hogy fellépő-e vagy fotós. A társulat egy nagy baráti társaság, s mégis mindenki egy- egy különálló kisvilág. Zsilák Gergő, azaz Zsili lassacskán az összes bot- típusú játékkal pofátlanul ügyesen bánik, és feltehetőleg igen népes női rajongótábort gyújt és gyűjt majd össze a nyár folyamán. Németh Danival és Márton Péter Pöttyel együtt igen veszedelmes hármast alkotnak, ha van elérhető közelségben 9 zsonglőrlabda, ellenben Dani a virágbottal is remekül játszik, míg Pötty nem csak a kardok, az akrobatikus elemek mindentudója, hanem koreográfusi vénáját is megvillantja a műsorok összeállításában. Bajban lennénk, ha ő nem volna. Béla és Zóra a két tűzfújó jómadarunk, akik nem csak hosszúbottal ügyeskednek, hanem fejenként még 2-3 játék lazán felróható nekik. S van egy kis szőkésbarna tündérkénk, aki 4 hónap alatt bámulatos fejlődést produkált. Gréti handtorch és poi játékával teszi tökéletesebbé a műsorainkat. Ja, én is itt vagyok, Timsa. Bemutatkozom, meghajlom, fogom a „kis” legyezőimet és tüzesujjaimat, valamint azt a másodpercről másodpercre sokasodó ötlethalmazt itt a fejemben és igyekszem összetartani ezt a színes kavalkádot. Ugyanis tervek, ötletek mindig vannak. Sok. Nagyon sok. Jelenleg két különböző műsorba igyekszünk beleszuszakolni az eddigieket, azonban rá kellett döbbennünk, hogy nem csak a harag szül haragot, hanem az ötletek is még újabb ötleteket, így egy gondolatból lesz húsz és egy előadástervből lesz rögtön másik öt. Szeretnénk minél szélesebb körben újabbnál újabb eszközöket felhasználva megmutatni, hogy mit is tudunk. Igyekszünk tanulni más csapatok hibáiból, az előzőleg elkövetett saját bakikból, s persze csenünk egy- egy figurát, jelmezötletet a nagyoktól is. Nagy hangsúlyt fektetünk a megjelenésre, a mindig megújuló jelmezekre, a különböző karakterek érzékletes bemutatására és a csapattagok egyéniségének hangsúlyozására is. Gyerekcipőben jár még ez a társulat, mégis legnagyobb csatáját már megvívta. Februárban a Méhkasaula Kulturális Egyesület által szervezett farsangi felvonuláson és mulatságon játszottunk először együtt, egy társulatként. A bökkenő csak a viharos erejű szél, a -10°C és a lejegesedett macskakő volt. Azonban elvállaltuk, megcsináltuk, s jutalmunk a május 23-án tartandó Jam Bory Vár- on való játék lett, amire valódi meglepetést és hihetetlen látványvilágot ígérünk az odalátogatóknak. Másik nagy műsorunkról annyit mernék csak mondani, hogy szokatlan és sok kellék kell hozzá meg némi vonzalom a vámpírtörténetek iránt. Szeretnénk országszerte ismertté válni, olyat mutatni, adni és sugallni az embereknek, amit előttünk még egy zsonglőrcsoport sem. Újak akarunk lenni.

Így végül, nem állhatom meg, hogy ne mondjak köszönetet és szóljak néhány szót két olyan csapatról, akik nélkül nem lett volna sem Luz Solar és nem lenne most Absynthe sem. Az egyik jelenleg a Molnár Hajnalka nevéhez fűződő kortárs- tűztánc formáció a Pírcompania, hiszen Hajni révén kezdtünk játszani, az Akasha volt az első csapatunk és számtalan munkaóra, gyakorlás, trükk fűződik ahhoz az időszakhoz, amiket azóta is használunk, kamatoztatunk. A Pírcompania szintén különlegességnek számít a normális zsonglőr csoportok között, mivel a kortárstáncot vegyítik tüzes eszközök használatával. A másik társulat a SAPKA, azaz a már jól ismert Székesfehérvári Amatőr Piromániások Különleges Alakulata, akikkel nem csak tanultunk és tanulunk egymástól, de az augusztusi fehérvári zsonglőrtalálkozókon közösen szoktunk alkotni valami nagyszerűt önmagunk és a közönség örömére. Én például rajtuk keresztül ismerkedtem meg ezzel az egész kisvilággal egy iskolai előadásuk alkalmával. Felmerülhet a kérdés, hogy van-e rivalizálás. Persze: mindenki a legjobb akar lenni, minden társulat magáénak akarja tudni a legtöbb fellépést, s akadnak ütközőpontok, de a végén mégis ugyanaz marad: A közös szenvedély, a nyáron mezítláb a fűben játszás, a folyamatos fejlődés, az emberek közelsége, az elismerés. Ez többet ér az anyagi javaknál.