héja nász az avaron.

elvesztetted a fonalat, de rábukkantál egy másikra, ami bizony a napba visz...egyenesen...hosszú lépcsőfokok alatt tűz be a nap, hát ne kuporogj már...jégszínű utazás és vakít a holnap, hogy nem is látod az előrejelzést. pedig a tévében rég bemondták már, hogy szív-roham várható valaki más felől, akiről nem is hitted, hogy tudja a neved. rádöbbensz, hogy a lelked is tudja és odasúgja a semmi újra meg újra, majd kacéran kacsint, s hirtelen hagyja magát válladról lesodorni, a függyöny mögűli fény által. aztán dobog a dobozban az a ketyegő- fájó, másra, más emberre, más hazára váró, s szinte sikolt, ha íriszedre vetül az a másik pár...kitör a forradalom ott benn és a szabadságért halt érzések vére festi pirosra azt a foltot az arcodon...nyer a higgadtság végül, csüggedten omolsz porrá az ágyadon, s vesztes császárt játszol egy végtelen ütközetben...háború ez az egész...a színjáték és az ész háborúja...kimondasz midnent, de mintha nem volna komoly...kifejezéstelen arccal vallasz szerelmet minden hangoddal...ő is? nem tudod...sosem tudhatod, nem érted és széttép ez az egész hadjárat, stratégiai harcok, kedvességek, szavakkal gyilkosságok, csinos ruhás kémakciók, kacérmosolyos orvtámadások....sorra mind...ez van. klisé.