mert nem olyan, mint te.

nincsenek kérdőjelek, hát válaszok is minek. csak kerékbetör a reggel és a függönyfény cibálja le rólam a takarót. meg az álmokat. jó kedvem már rég a szennyesek közt hever. ki tudja merre járt az éjszaka. hiúságom nem csorbult egy pillanatra sem és öntelt fölényem akasztja rám a királyi láthatatlan selyemruhát. győztem érzés. de valóban verseny ez? harc? talán. szívzörejekben sosem voltam biztos. ezért nem leszek orvos...sem búvár...könyvekbe, dallamokba fulladozva élem az életem, mások lelkigyötrelmei számomra felesleges maszlag. tegnapi hírek az állandóság hirdetőfalán...