keresés...

mindenből csak darabok...semmi sem egész, csak csonka, sosem lesz kész... csak másutt....másvilágban, más életben járva... s az, hogy a lelkünk a másik felét keresi ebben a világban igazzá válik...közhelysége elhalványul, falfehér arccal állunk és végigfut rájtunk a döbbenet, hogy boldognak lenni ebben a világban képtelenség, mert a másik fél valójában csak negyed, tized, század, ezred. valakiből egy pillantás az igazi, valakinek a szavaiért nyújtózunk, mások mozdulatát lessük vigyázva, de mégsem jó senki EGÉSZen. nincs tökéletes. a tökéletest az ember alkotta, hogy legyen mihez mérni a dolgokat. de maga a mérce nem létezik, ahogy természetben egy mértékegység sem... nem nőttek sehol sem méterek és centik, valamint a tenegerek sem tudják, hány liter vízből állnak... a természet nem mér, csak alkot. így a tökéletes sem létezett sosem. mi alkottuk meg. te, én, és másik milliárdnyi ember, aki keresi azt, ami nem is létezik. ami az irónikus, hogy tudják, hogy nincs, érzik, ott benn, az a kis hang súgja, majd rángatja a fülcimpájukat, beleordít a fülükbe, felpofozza őket, de sokaknak ez sem elég... annyira akarják, annyira el akarják érni azt a tökéletesnek hittet, amiről a következő momentumban már tudják, hogy csak hamiskás fény, lidérces ámítás volt, s a valós semmi gyenge utánzata, hogy lepöckölik a kis hangot, az nagyot koppan a parkettán, kicsiny vére láthatatlanul csordogál az összeillesztésekbe... már nincs aki szóljon... s akkor jön el az őrület. a folyton hajszolás, a mániás hit, hogy van. hogy mégis létezik. fájdalmas az egész... olyan...keserédes útszakasz és jelzőtábla- népség kering életünkben ide- oda...csak pattogunk, mint a flipper golyója, néha jó útra lépünk, majd megcsalván a rosszra vezet a vágy, a vak hit... s ki tudja még mi minden...