vannak pontok az életemben, amikről sosem tudom eldönteni, hogy azért nehezek, mert tanulnom kell belőlük vagy csupán azért nehezek, mert az emberek önzőek és nem látnak túl kicsinyes önös érdekeiken?... talány...
...gyenge vagyok...az érzékeim rabja...a hitvallásomé...az elveimé...s belevesznék az elmúló percek milliárdjaiba csak egyért...egyetlen egyért...de...a szívzörejekhez nem értek, s a tegnapi szívroham is lomhán indul örök álomra az elmém egy árnyas sarkába...amit nem kaphatunk meg, az a legédesebb...csendszerű éjek, méternyi szavak...csak kilóra vesszük az életet és kész és nem érdekel minket a holnap súlya sem a tegnapi grammok...a neonszínek közé lépő nywersigazságokból masnit kötünk a szívre, mert élni csak így lehet, sehogy máshogy...a kék éjben villanó holdfényekké avanzsálnak a percek és az ütemek törik szilánkosra a vágyakat...szép...érzéki...félelmetes...
2 megjegyzés:
A vágyakat nem lehet megtörni, mert a vágy mint fogalom létezik, nem mint anyag. Talán inkább csak elcserélni lehet...mondjuk melegségre.
..de megtörni semmiféleképpen nem lehet...
a nem anyagi eredetű dolgokat is el lehet törni...eltörhet egy barátság, megszakadhat egy szép pillanat, romba dőlhet akár egy egész élet... s vannak pillanatok, amik apró cafatokra szaggatják a vágyakat...hidd el, hogy lehetséges...átéltem...
Megjegyzés küldése