egy barátságnak vége...bár lehet sosem volt az...de vannak olyan dolgok, amik felett nem tudok szemet hunyni és valahogy mérhetetlenül nem férnek össze a saját értékítéletemmel. arról nem is beszélve, hogy aki hülyének mer nézni, nagyon rosszul jár... rohadj meg kérlek, hogy nem tudsz őszinte lenni, de amikor segíteni kell, akkor bezzeg én vagyok a legjobb...erre a válaszom, hogy a kurva anyád és nyaljál sót! el lehet felejteni. igaza volt anitának....karizmatikus személyiséggel élni nagyon nehéz és hálátlan feladat...az a tűz hajt belül és ordítani tudnál, ha a szárnyaidat próbálják tördelni...sokan mögéd állnak, még többen veled szembe és kígyót békát kapsz a képedbe, hiába akarsz segíteni és hiába tudod és tudják mások, hogy te mondasz valamit helyesen...ez a pont lényegtelenné válik szemükben és csak az hajtja a bőszülteket, hogy téged a porba tiporjanak és nekik legyen hibásan, de diadaluk feletted...mondhatnám, hogy majd beismerik, de ezen esetben nem hagyom magam belerántani egy újabb hibába... most harcolok... mert van, akikért érdemes, akikkel béke és összhang kavarodik, ha alkotunk, ha beszélünk, ha érezzük, hogy ott a másik...
...tegnapi beszélgetés...
...mint...nem...nem írok klisét...de jobban esett, mint a legédesebb csendek... azzal beszélni, akiről tudod, hogy egymást tisztelve és együtt dolgozva nagyot tudtok alkotni...aki érti, amit mondasz, hallja a szavaidat, nem csak él melletted...várom már a bort, a csillagokat, a beszélgetést... hogy legyen színe a csendeknek és értelme a kimondottaknak, megnyugvása a csapongónak....feloldozása...
...minden ugyanolyan nélküled... de veled sem változik semmi... szabad vagyok...az én szabadságom emel másokat és boldog vagyok így... van mellettem, mégsem bánom, hogy nincs itt... mire elég ez? hol van az ámulat...? fényét vesztett arany dávid- szobrokat söprök el mellőlem sorra...megkopott egykori álmokat zavarok ki az ajtón... lehullt a lepel...rózsaszín köd és a belemesélt pillanatok az üresség mélyéből elmenekültek rég....még a végére hagytak egy cetlit a következővel..."te hülye vagy, hogy ezt akarod és így..." igaz is... mennék már...nagy változások várnak...hű de nagy szavak ezek...de másfelé húz a szívem, s csak azért a kedd esti ölelésért érdemes... azért a néhányért...ott... maradjak? kénytelen kelletlen...
1 megjegyzés:
én nem értem teljesen, nem tudom ki-ki meg hogyan. De nem túl vidám, és ezt nem szeretem, de remélem tudod, hogy én meg segíteni akarok, ha valami baj van. (szeretnék)
Megjegyzés küldése