...szürke fényekből szőtt nappalt a tegnap, s lassan löködi a ritmust a hangszórókból az a pár gondolatnyi oltalom... béke sziget, mely most nem tudom, hogy pokollá ég-e majd el és nyakamban a teendők szívják az életem....nem egyéb csak összepasszírozott üdítősdoboz....üres...a maradékok benn ragadtak...furcsa ocsúdás volt a hét és álmomba visszatérni akarva akaratlan kéne...sorokat szavalok magamban, érdektelenül tép szét a monoton gépezet és elveszteni igyekszem az időt, a köteleket, a mát...mindent... a meséknek vége már, s a nyár keserűsége fúj hideg szeleket... bennem még a télikabát vacog és sálat kötök az értelem nyakába, mielőtt végleg elhull a nagy télben...térben...nem vagyok boldog...keresek...nem találok...helyet, embert, társat, lelket, fényt, színt, értelmet, hangot...keresek....nem találok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése