állítsátok meg terézanyut!

nagy hatással volt rám... valamelyik nap volt a tévében... szeretem az ilyen filmeket, bár itt-ott eléggé "amelie csodálatos élete szagú" de azért fontos a mondandója és különösen bájos.

sosem vesszük észre a nyilvánvalót, sőt...gyakorta direkt felveszünk még egy szemellenzőt is, és vaknak tettetjük magunkat... pedig egyszerűbb volna az életünk, ha figyelnénk... newcityben például a plakátokra ne figyelnek...jobban mondva ott semmire sem figyelnek... de... mások az apró jelzésekre nem emelik fel a fejüket és direkt észre sem veszik a boldogságot. mégha orron pöcköli őket, akkor sem. azt képzeltem, hogy nyár van és éreztem azt a megmagyarázhatatlan suttogó, kergetőző szellőt, ami a fiatal lányok szoknyájába kap és csintalanul megborzolja a hajukat...néha a rétet fésüli...máskor szalad...csak szalad és nevetve ránt magával egy szebb pillanatba. hiányzik. nagyon. most minden olyan...tökéletes...és teljesen halott...

morzsa.

...egy másik régebbi blogomban akadtam rá erre a néhány hónappal ezelőtti szövegecskére...azt hiszem, ezt vagyok hajlamos néha a nagy teendők közt elfelejteni.

"elvágyódom...teremteni vágyok...új embereket megismerni, a régieket imádni és élni, élni...egyre csak élni...megmutatni a világnak mindent. minden apró szépet. minden megélhető percet. hogy ne fecséreljenek...annyi piciny butaság van, amire pazarlunk. időt. energiát. ahelyett, hogy körülnéznénk..."

a doboz.

mindenkinek van. sőt...van, akinek több is akad. doboz. egyszerűen. lehet cipősdoboz, faládika, ezeréves kalapdoboz, nagy láda...vagy akár mindez egyszerre. kinek mit és mennyit kell raktároznia. nekem vannak online dobozaim is. szétszóródva. ez a blog is ilyen. aztán van doboz, amit másnak adtam. nagyon rég. és vannak az emlékdobozkák, amiket ilyen estéket gyakran nyitogatok és legtöbbször mélyen megrendülök a múlt dolgain, s nem értem az elromlások lényegét... Vinii dobozát azt hiszem lassan lezárhatom és elrakom szebb napokra... sajnálom.

gyakorta olvasok vissza a blogjaimban. nevetek is magamon sokszor. milyen kis butus tud lenni az ember olykor... és míg az a valami tegnap még világrengetően fontos volt, holnap már csak egy mosolyt érdemel... a dobozok erre is jók. tanulhatunk önmagunkból. én például megtanultam rászólni magamra és visszaterelődök a helyes kerékvágásba... hiába, van még mit tanulnom... de szorgosan ismerkedem magammal. lassacskán másokkal is kéne...

...vajon velem van a baj? hogy...egyszerűen úgy érzem, hogy alig számítanak valamit az emberi kapcsolataim. hogy amolyan "csak úgy, hogy legyen. csak azért." kapcsolatok...persze tudom, hogy nem így van, de... mégis...mostanság oly' sokszor elfog ez az érzés és komolyan félek, hogy valóban így is van...

szerelemtéma.

[c=10][b]Bandy HALA MADRID!!!` (̾●̮̮̃̾•̃̾)´[/b][/c=12] üzenete:
csak az összetört sziveket hagyod magad után

Timsa heppi ikszmöszt mindenkinek! üzenete:
ja...beleértve a sajátomat is
...

[c=10][b]Bandy HALA MADRID!!!` (̾●̮̮̃̾•̃̾)´[/b][/c=12] üzenete:
ugyan már, előbb-utóbb jön vki pillanatragasztóval a kezében


...erre már tényleg nem tudok mit mondani... a legaranyosabb megfogalmazása a párkeresésnek, amit eddig valaha hallottam :)

all i want for christmas...

...azt megkaptam ma este. nem tudom mi ez, nem tudom hogyan hat, de nem is érdekel. csak jó és kész. megint rasid. sok barát. mindössze két általam énekelt dal és az a tény,h Tamás ott volt, meghallgatta és azt mondta, hogy tiszta volt és szép ésésés...az a szeretet bomba, amit kaptam tőle, a sok tanács, pozitív energia... a sok ölelés a srácoktól, a mosolyok... a legszebb újságpapíros környezetbe csomagolt ajándék, amit csak kaphattam. önkéntelenül mosolyogva mentem az állomásra...és mosolygok azóta is. :)

és levelezőlapokra hull szét...

voltak nyarak, mosolyokba olvadva... voltak percek, amiket csak a semmit sepregető idő takaríthat el, s még akkor is újra lángra lobbannak a szépség gyertyák... fájdalmas érzés, mosoly ül az arcra és tudod, hogy már semmi sem lesz ugyanaz... dallamok karcolják a szívet, bámulsz vakon a semmibe, miközben visz a busz a megszokott úton... eső pereg, újabb mosolyt erőltetsz... őszinte? néha igen... van az a pont, amikor besokall az ember. amikor az értékrend és a mások iránt érzett tisztelet és szeretet felülkerekedik a vak barátásgon. ami nem barátság már rég... tudod jól... ennyi. semmi egyéb, csak képmutatás és meghasonulás. s mikor a sarkadra állsz, az bizony fáj... de kell.

megint voltak képek... megint... csak ültem... üveges szemekkel, újságpapírba csomagolt szívvel bámultam a szürkeséget... robbantak a színek minden egyes ütemre... akkor voltam boldog... én voltam a tömeg közepén és senki sem sejthette, hogy mit is tudok idebenn... enyém volt egy percre a világ... gondolatban... belemarkoltam abba a színtelen élet-tálba és kihúztam belőle azt, aki valójában vagyok... mindenféle hazugság, megfelelni akarás, követelmény, értékrend nélkül. önmagamat találtam.

az a sok-sok bicikli...

bármennyire nem szeretem, mégis minden évben elér engem is a karácsonyi érzet... mondjuk én nem ajándékban és plazmatévében (na meg bejgliben) mérem az ünnepet... az eleje mindig bosszant. ilyenkor kifejezetten utálom az embereket. egyébként sem vagyok róluk túl jó véleménnyel, de ilyenkor komolyan mondom...ááá... szóval érti mindenki, hogy mire gondolok..." nagy tömegben az ember hisztérikus állattá válik"...és vásárol...

...mindezek ellenére, azért szép a karácsony...a fények, az illatok, az apró örömök, a barátságok... mindig tagadom, de ezekért szép...ilyenkor van időm töprengeni. rádöbbenni, hogy már megint majdnem eldobtam önmagam valaki miatt, aki egy cseppet sem hozzám való. aki felszínes és... leginkább azon emberek közé tartozik, akiket lesajnálni szoktam az ürességük és a butaságuk miatt. szerencsémre tanultam már a hibáimból és észhez tértem időben... egyszóval: BÁJGÚNÁROK KÍMÉLJENEK! :)

a porcelánszemű királylány

romjaimon újfent...mert megint elhittem...és persze nem volt igaz...igazából azt sem tudom,h fáj-e igazán...bánt...mérges vagyok...szomorú...dühös...csalódott...minden. csak minden vagyok...s ezáltal semmi sem.

...hiszékeny kis liba...kinek esze jól tudja, hogy hiba az egész és mégis hajtja valami...minden egyes rosszfiúval kapcsolatban elhitetem magammal, h én leszek a megváltójuk...de a kurvából lesz a legjobb feleség, sajnos a férfiakra nem vonatkozik. legalábbis rá nem. ennyit értem neki. addig érdekeltem, míg azt hitte, h játszhat velem... meg kéne végre tanulnom,h az ilyesfajta játékok nem nekem valók...én már komolyabbra vágyom...réges rég...és mégis...nem tudok neki ellenállni...tudom,h nem szabad, tudom,h veszélyes, tudom, h csak kihasznál és mégis akarom folyton...fiatalság bolondság...az. nagyon is. nem gondoltam volna,h valaha egy szempár így megbabonáz, h pár lopott csók ennyit ér, h azok az édes szavak elnyomják az összes rosszat és,h valaki így tudjon hazudni az ölelésével... nem tudom mi lesz...nem tudom mi volna a jó...nem tudok semmit sem, csak, h akarom őt és pont.

return to innocence

most minden csillog... idebenn... öröm... egyszerűen csillogó...képeslap érzés? nem...ez nem az... valami más...inkább ahhoz a korcsolyázós telefonreklámhoz hasonlítanám... illetve a zenéjéhez, a hangulatához...mindenesetre jó...aranyérzés.

...a jövő ködbe a vész, a múlt nem érdekel...

...kiszáradt dohányba tekerem a holdat...

...lassan révbe ér és véget ér, s indul újra a kör...mint minden alkalommal...elmúlik és értetlenül adok elszámolást róla önnönmagamnak...mennyi hiba...mennyi öröm...hány csók, hány titkos érintés, lopott tekintet...hány elhibázott pillanat...elhagyott alakok...előtűnő barátok...mennyi-mennyi...csak sok. számtalan. elmész mellette lassan...egy év dobozkája mellett...belelesel, beletúrsz...előhúzol pár múltat...megnézed, játszol vele s visszadobod...mehet fel a régidők padlására...

...úgy vagyok a jelenemmel és az elmúlt pár nappal, hogy nem akarok rágondolni, mert túl szép volt és úgy sem lesz igaz...így inkább nem áltatom magam. jobb így...

...valami dereng, felsejlik...megint csak sodródom és nem igazán érdekel, hogy merre visz a sárgaköves út...

trallala-trallala, én egy virág vagyok. más mondandóm nincs.

mostanában olyan a lelkiállapotom, mint a hullámvasút és rá kellett döbbennem, h tudatosan nem is tudom irányítani...mégha épp akarom, akkor sem. szélsőséges vagyok és pont. a tegnap nagyon jól sikerült, összeraktak érzelmileg a srácok, ennek ellenére utálok, totál egyedül hajnali négykor a puszta közepéről hazabattyogni. mindegy. ez van.

ja...egy kis önelemzés:) skorpió aszcendenssel áldott meg az a magasságos...izé..khömm..szóval ja. skorpió...ez megmagyarázza elég sok hülyeségemet és azt, h miért nem vagyok rendmániás:P

másolom:

Az aszcendens:

A bolygók helyzetén kívül nagy a jelentősége az ún. aszcendensnek is. Az aszcendens az az állatövi jegy, amely a születés pillanatában felkel (latinul: ascendere) a keleti horizonton. A születés napján, 24 órán belül mind a 12 jegy egymás után megjelenik a keleti horizonton. Hasonlatosan az órához – csak itt nem a mutatók mozognak, hanem maga a számlap. Átlagosan kétóránként kel fel a keleti horizonton egy újabb állatövi jegy. Az ellipszispálya miatt azonban nem szabályos a kétórás ciklus. Különböző sebességgel emelkednek fel a jegyek. Nálunk, az északi félgömbön a Halak a leggyorsabb jegy, amely kb. 30 perc alatt emelkedik fel, míg a Szűz a leglassúbb, kb. 3 órán keresztül kel fel. Így nálunk a Halak aszcendens elég ritka, míg a Szűz nagyon gyakori. A déli féltekén pedig ez pont fordítva van.

Az aszcendens jelzi az egyén alaphangulatát, az „énérzést”, az élethez és többi emberhez való viszonyulását. Az aszcendens a személyiség képe is, amelyet a külvilág első benyomásként lát. Az aszcendensnek van a legerősebb hatása arra, hogy néz ki az ember, továbbá arra, hogy beszél, hogy mozog, milyen az alkata, milyenek a színei (szeme, haja, bőre stb.). Az aszcendens képes jelezni azt is, hogy mely testrészek a legsérülékenyebbek, milyen betegségekre hajlamos az egyén.

És íme az én aszcendensem:)

SKORPIÓ: a hipnotizőr
Jellemzői: Szuggesztív, erős akaratú személyiség. Szélsőségesek az érzelmei: vagy imád, vagy gyűlöl. Éles szeme van, belelát a másikba. Rögtön rátapint a gyenge pontjára. Nem lehet neki ellenállni vagy a hatása alól kibújni. De manipulál, bosszúálló, hullámzó kedélyű, mély depresszióra hajlamos.
Életfelfogása: „Élet vagy halál!?”
Külseje: Vagy nagyon vonzó, vagy nagyon csúnya, olyan csúnya, hogy már szép. Különleges metszésű orr, szem, száj. Semmi sem átlagos rajta. Éles, szúrós tekintet. Kimért, színpadias mozgás, olykor széles gesztusok. Fekete és vörös színek. Néha jégkék szem.

ami a vicc az egészben, h ennek a nagyon nagy része igaz is...:)

ha te is akarsz aszcendenst számolni, íme a cikk:

http://www.nlcafe.hu/ezoteria/20081007/mi_az_az_ascendens_es_hogyan_hat/

bizalom.

bizony. alvin és a mókusok. kábé ilyen a hangulatom, mint az a dal...olyan láncfűrésszel kesergős. mert kegyetlen és megalázó ez az egész, ami most van. és persze, h magamnak köszönhetem. mert annyira tudom magam tartani. annyira tárgyilagos tudok maradni. na persze. szépen hangzik, csak nem igaz. pedig mindig eldöntöm, h nem érdekel és rideg maradok, reális, kegyetlenül őszinte, na meg persze flegma. természetesen sosem sikerül. ellenben beleálmodozni magam a nemlétezőbe...na az nagyon is megy. aztán koppanni, szárnyakat összetörni, mesebeli fehér ruhát patakokban vérrel áztatni, miközben érzelmileg lezuhanok a tizedikről...az sikerül. abban nincs hiba. én vagyok a hülye, tudom. nem kell bemutatni. a szokásos recept...vegyünk egy szép szál legényt, meg engem...egy nagy adag alkoholt, jó társaságot, bulit...fűszerezzük meg pár nagyon romantikus pillanattal, kedveskedős beszélgetéssel (amikről úgyis tudom, h pontosan arra mennek ki, h minél hamarabb az ágyában kössek ki) és már ott is tartunk a sztoriban, ahol épp én. hogy nincs bizalom. egyetlen szavát sem hiszem el. jobban mondva a reális felem nem hiszi el...a romantikus leányzó már vetné is magát a karjaiba...ilyenkor jó, h szokásom lepöckölni a kisördögöt a vállamról...pofázzon másnak hülyeségeket. én már belefáradtam. és folyton-folyvást ez a kör újra meg újra... nem értem, miért gondolom, h a következő majd más lesz...egyszerűen képtelen vagyok már elhinni, h komolyan érdeklem, h komolyan tetszem neki, h nem csak azért van ez, h legyen min röhögniük a haverokkal...és a legjobban azt utálom, h tök hülyének mer nézni...barátnőcske díszeleg otthon hétvégén...én meg legyek a hétközbeni kitartott kurvája?? nos, el lehet felejteni, mert erre nem vagyok hajlandó...és egy szavát sem hiszem...erről ennyit.

gyerekes.

buta csitri vagyok...pont olyan, mint egy 13 éves kis álmodozó liba...és képes vagyok magamból hülyét csinálni...buta csitri nem egyéb...
ő pedig szemét...aljas és tudom nagyon jól, h jót röhög a markába az egészen...utálom ezt. h semmi sincs. semmi sem történik. semmi sem változik...csak körbe-körbe jár...

vasútállomás

jégvirág csörömpöléssel röppenek szét a csend bogarak
elveszett magányodat kapkodva tapogatod éveid porán
önmagad megvan már?
hiszel az alkotásban de hitetlenül állsz a semmid mellett
szaladni kéne és ecsettel vonalat húzni a feketefehérbe,
színes képet térbe.
képtelennek tartasz?nézz tükörbe és válaszolj a hangtalannak
araszolj a tömegben és hányd le magad nap nap után
ennyi maradhat tán?
kilóra vettél mindent.életet, szívet, színed.kérted egyáltalán?
szúrva kutatod a messzét és aránytalan neszekre fülelsz
magadra sem ügyelsz.
még mindig törvénytelenül egyedül állsz.vársz.kószálsz…
mint tépett régidők a mosott utcaköveken veszett nyár után
didergőn.tétován…
lépteid visszhangja a régmúlt rózsák illatán tapos
arcokba-percekbe kapaszkodsz délutáni fénytörések tövén
a napba nézel.látod istent?

végtelen zöldben, piros lakkcipőben...:)

hihetetlen perverzitásra szántam rá magam tegnap:)...hatásszünet...piros cipőkről kerestem fotókat...neeem...nem vagyok fetisiszta, szimplán tetszenek a piros topánok (nekem is van)...és rádöbbentem, h milyen mély üzenettel bír a lábtartás...az, ahogy a cipőt viseled, ahogy a lábfejed tartod...ezernyi és ezernyi apró rezdülés mesél rólad (általában tudtodon kívül)...mókás...amióta kommunikációt tanulok, sok ilyen -eddig is már ismert, azonban felszínesen megfigyelt- jelenségre csodálkozom rá...tetszik...:)

a péntek este nagyon...már megint ez a nagyon...na szóval...a péntek este frenetikusan zajlott^^ nem érdekelt, h szutyok idő volt, mert lélekmentő erővel bírt imádott műhely kávézóm és az a sok-sok "énféle" ember, továbbá a tömérdek ismerős, akikkel mindig jó újra találkozni:) a zenekar (fókatelep<3)...szerelem téma.

...egy nyáresti parton játszós, mezítláb szaladgálós, vízipipázós, valamint egy télesti fényekkel, tea és fahéj illattal telt pillanat egyvelegével jellemezném a péntek estét...tudod...amikor megnyugszol...az arany színek és a bordó jut eszembe...békés...

intravénás barangolás

...ez az előző blogomból...úgy érzem, ezt jobb, ha áthozom...mert...kell...

2008. november 28.

jéghideg és széttép és csak zuhansz apró porcelándarabkáidat nézve...és újra összeáll a kép...minden pillanatban szét,majd össze...szét és össze...és túl közelér...ilyenkor értem a zajos magányban foszforeszkálok kifejezést és imádom,h a jéggé vált napfényben lépdelhetek...némán szavakat formálok és látom a megdöbbent nénik arcát...egy másik világban járok...más órában, más dimenzióban, más helyen...csak máshogy...lenézve, rácsodálkozva tekintek a múlt helyeire, s újfent meghalok, mint már annyiszor ottjártaimkor...megtanultam teljesen máshogy nézni az embereket és ilyen rideg nappalokon nem érdekel a világ véleménye...semmi sem érdekel ilyenkor...csak a visszhangzó szavak a fülemben...csak a dob meg a basszus zakatol a füleiben...nem csak az...órák,percek távolodnak a tó fenekére és nem tekintek utánuk...kattogok...ötletek sora kopogtat az agyam ajtaján.sorszámot húznak,leülnek,várnak...némelyik újságot olvas vagy rajzol...az egyik épp a lábát lóbálja, az a másik fiatal suhanc gondolat pedig arról ábrándozik,amiről épp én is...vonatok suhannak el a fák előtt...a vonatok előtt meg fák...zakatol...dobban...felidéz...film pereg lassan szemem előtt és életre kel az a pár röpke első...második...harmadik sorszámú...ablakokhoz lépnek...köszönnek és átadják magukat nekem...hogy lássam,tudjam...hogy villanjon a szem és a külvilág ebből ne neszeljen meg semmit...lehelletnyi orgazmusként születik pár sor...a külvilág már rég leolvadt...nincs is...
...íme,ahogy a napom indult...még telefonálnom kell párat...kell két dnb dj 15-re...kell próbaterem fehérváron...kell újvárosban...kell egy dj, egy szóló gitáros, dobos, szintis...születnek a dalok...pestre kéne mennem...majd máskor...két...három beadandó...ma este korai-colorstar fúziós koncert...kiállítás is...káosz baszd meg káosz!...már szinte mottó...hétfőn meg gyomorforgató newcity...kezdem megszokni,megszeretni...túl sok az inspiráció...túl sok a talány...túlzottan élvezem, h utálhatom az egészet...de az emebrek butasága akkor is ideegsít...tudom,h bunkó vagyok velük...lenézem legtöbbjüket.mert szánalmas kis férgek.kockákban laknak,műkaját esznek,valóságshow-kon élnek és nekik ez így jó.szánalmas.csak szánalmas...

csilingelő színek

előző blogom átalakításában történt kudarcok okán berágtam és leregisztráltam ide is...lehet, hogy nem fogok ide írni...lehet, hogy igen...most élvezem a tegnapi este örömét még...fókatelep...műhely...barátok...kultúrkör...jó:)