...lassan révbe ér és véget ér, s indul újra a kör...mint minden alkalommal...elmúlik és értetlenül adok elszámolást róla önnönmagamnak...mennyi hiba...mennyi öröm...hány csók, hány titkos érintés, lopott tekintet...hány elhibázott pillanat...elhagyott alakok...előtűnő barátok...mennyi-mennyi...csak sok. számtalan. elmész mellette lassan...egy év dobozkája mellett...belelesel, beletúrsz...előhúzol pár múltat...megnézed, játszol vele s visszadobod...mehet fel a régidők padlására...
...úgy vagyok a jelenemmel és az elmúlt pár nappal, hogy nem akarok rágondolni, mert túl szép volt és úgy sem lesz igaz...így inkább nem áltatom magam. jobb így...
...valami dereng, felsejlik...megint csak sodródom és nem igazán érdekel, hogy merre visz a sárgaköves út...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése