romjaimon újfent...mert megint elhittem...és persze nem volt igaz...igazából azt sem tudom,h fáj-e igazán...bánt...mérges vagyok...szomorú...dühös...csalódott...minden. csak minden vagyok...s ezáltal semmi sem.
...hiszékeny kis liba...kinek esze jól tudja, hogy hiba az egész és mégis hajtja valami...minden egyes rosszfiúval kapcsolatban elhitetem magammal, h én leszek a megváltójuk...de a kurvából lesz a legjobb feleség, sajnos a férfiakra nem vonatkozik. legalábbis rá nem. ennyit értem neki. addig érdekeltem, míg azt hitte, h játszhat velem... meg kéne végre tanulnom,h az ilyesfajta játékok nem nekem valók...én már komolyabbra vágyom...réges rég...és mégis...nem tudok neki ellenállni...tudom,h nem szabad, tudom,h veszélyes, tudom, h csak kihasznál és mégis akarom folyton...fiatalság bolondság...az. nagyon is. nem gondoltam volna,h valaha egy szempár így megbabonáz, h pár lopott csók ennyit ér, h azok az édes szavak elnyomják az összes rosszat és,h valaki így tudjon hazudni az ölelésével... nem tudom mi lesz...nem tudom mi volna a jó...nem tudok semmit sem, csak, h akarom őt és pont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése