nagy hatással volt rám... valamelyik nap volt a tévében... szeretem az ilyen filmeket, bár itt-ott eléggé "amelie csodálatos élete szagú" de azért fontos a mondandója és különösen bájos.
sosem vesszük észre a nyilvánvalót, sőt...gyakorta direkt felveszünk még egy szemellenzőt is, és vaknak tettetjük magunkat... pedig egyszerűbb volna az életünk, ha figyelnénk... newcityben például a plakátokra ne figyelnek...jobban mondva ott semmire sem figyelnek... de... mások az apró jelzésekre nem emelik fel a fejüket és direkt észre sem veszik a boldogságot. mégha orron pöcköli őket, akkor sem. azt képzeltem, hogy nyár van és éreztem azt a megmagyarázhatatlan suttogó, kergetőző szellőt, ami a fiatal lányok szoknyájába kap és csintalanul megborzolja a hajukat...néha a rétet fésüli...máskor szalad...csak szalad és nevetve ránt magával egy szebb pillanatba. hiányzik. nagyon. most minden olyan...tökéletes...és teljesen halott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése