mindenkinek van. sőt...van, akinek több is akad. doboz. egyszerűen. lehet cipősdoboz, faládika, ezeréves kalapdoboz, nagy láda...vagy akár mindez egyszerre. kinek mit és mennyit kell raktároznia. nekem vannak online dobozaim is. szétszóródva. ez a blog is ilyen. aztán van doboz, amit másnak adtam. nagyon rég. és vannak az emlékdobozkák, amiket ilyen estéket gyakran nyitogatok és legtöbbször mélyen megrendülök a múlt dolgain, s nem értem az elromlások lényegét... Vinii dobozát azt hiszem lassan lezárhatom és elrakom szebb napokra... sajnálom.
gyakorta olvasok vissza a blogjaimban. nevetek is magamon sokszor. milyen kis butus tud lenni az ember olykor... és míg az a valami tegnap még világrengetően fontos volt, holnap már csak egy mosolyt érdemel... a dobozok erre is jók. tanulhatunk önmagunkból. én például megtanultam rászólni magamra és visszaterelődök a helyes kerékvágásba... hiába, van még mit tanulnom... de szorgosan ismerkedem magammal. lassacskán másokkal is kéne...
...vajon velem van a baj? hogy...egyszerűen úgy érzem, hogy alig számítanak valamit az emberi kapcsolataim. hogy amolyan "csak úgy, hogy legyen. csak azért." kapcsolatok...persze tudom, hogy nem így van, de... mégis...mostanság oly' sokszor elfog ez az érzés és komolyan félek, hogy valóban így is van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése