felmerülő kérdések...

vajon mennyit fogok változni 15 év alatt? úgy értem ízlésemet tekintve, gondolataimat tekintve, önmagamra nézve...egyáltalán mit és hogyan és különben is? ezt akarom? egy irodában megrohadni és nap nap után idegrohamot kapni a sok hülye munkatárstól, ügyféltől? biztos? nem. mégis ezt hangoztatom, ezért tanulok, ezért félek megcsináltatni egy kurva tetoválást egy jól eltakarható helyre... eddig is mindent megoldottam, de mostanában valami más... váltanom kell, de nem tudom, hogyan álljak neki. mint amikor romokban a szoba és azt sem tudom, mihez nyúljak először...aztán a nap végére mégis rend lesz vagy így, vagy úgy...vicces...és groteszk az egész egyszerre... mint az, hogy az emberek többsége megbámul, beszól...néha jó, néha kiborít...hiába kapok sok pozitív visszajelzést, a negatív jobban megmarad... alig kötődöm valakihez...úgy értem rém felszínesek a kapcsolataim... valójában már félek bárkinek is megnyílni. pedig néha jó lenne...néha. mindig. de kevés a méltó ember és nem is látom, hogy kik lehetnek azok... vannak páran... de szavak nélkül mit sem ér az egész...én pedig mostanában nem akarok beszélni. mert nem kimondható...és fájna is bármit is szólni... 2 iskola, semmi pasi, mindössze 2 köszöntés a szülinapomon, a tavalyi hírhedt nagy cimborák sehol, semmi zenekar, semmi társulat...semmi...semmi... ez a mérleg most...