holdkereső

...egyetlen kérésem van: kíméljetek meg a nyál kommentektől...ha tudsz építőjellegűt írni, annak örülök és köszönöm...ha csak sajnálkozni tudsz meg irodalmi hangvételben kisebb ódákat zengeni, akkor inkább hagyjuk...

...jelentem, jelenleg jól. bár időhiányban...nos, abban szenvedek. erősen. de megoldom. ezt is.
...különös, de épp jól érzem magam...inspirálóan hat rám sok minden és még több mindenki:) valamint örülök az új ismeretségeknek. ez az, ami nem változik bennem: a nyitottság.
...de a jövőtől kicsit félek. félek attól, hogy itt ragadok, hogy nem tudok kiteljesedni, hogy nem lesznek igazi egyetemista éveim. vonz Pécs. nagyon. de az anyagiak...nos az egy másik kérdés már. meg az egész...az itthoniak. minden. nem tudom, hogy hogyan tudom majd összeegyeztetni a kettőt (lényegesen könnyebb úgy részt venni valamin, hogy itthon vagyok, nem pedig 140km-re, közel 4 órányi busz-útra innen) még ha, nem is mindig érek rá a sulik miatt. ettől nagyon félek. szeretek itthon lenni. kezdem felfedezni, hogy miért szeretem Dinnyést minden hülyeségével együtt. de el kell mennem, érzem, hogy el kell mennem ahhoz, hogy egészen én lehessek, hogy beteljesüljön a: PÉCSI BÖLCSÉSZ álom. meg a szlavisztika. két végzettség lesz a kezemben, csak találok valami munkát a suli mellé, elvégre Pécs nagyobb és másabb is mint Fehérvár...szóval csak-csak...

...ámbár van még egy dolog, ami...tudom, bele se fér most az életembe, mégis hiányzik...hogy legyen mellettem valaki...kicsit...úgy igazán...de erre esély nem sok van most...sajnos...és mint tudjuk, az inspiráció, a szabadelvűség, a közös mániák...jelenleg nem is ismerek ilyen embert...ez van.