...avagy tudom-e, hogy mit is akarok?
őszintén? nem. de nagyon nem. olyan, mintha két személyiségem lenne és ütnék egymást baseball ütővel és hol az egyik kelne fel, hol a másik. az egyik pillanatban romantikus fruska, a másikban öntudatos szingli akinek, nem, nem kell pasi. az a legnagyobb probléma, hogy ez a valóságban is így van... mert nem tudom, hogy mennyi időt tudnék rá fordítani...jó, ez hülyeség, mert minden megoldható, ezt már jó párszor bebizonyítottam, de akkor is.
a másik maga az életem. hogy ugyan mégis merre fog terelődni? mi lesz belőlem? mit kezdek magammal? iszonyatos tehernek érzem mindezt. frusztráló. mindig tudtam, hogy mit akarok és most, amikor ott tartok, hogy megvalósítom, nemes egyszerűséggel fogalmam sincs, hogy jó lesz-e ez nekem.
5 megjegyzés:
Az életünk döntések sorozata. Mindig lesz sok fruska (minimum kettő) az életben.
És minden döntésnek az életedben megvan a maga ideje is! Amikor dönteni kell róla :)))))
Ha te úgy érzed, nincs időd, nincs energiád, nincs elég figyelmed arra, hogy egy komoly kapcsolatba kerül egy férfival, akkor felesleges belelohalni magad szerintem, mert futó.. hmm.. románc lesz csak. Ám érzelm agadban elég erőt ahhoz, hogy van időd és energiád, figyelmed rá, akkor én leszek itt a bejegyzésben az első, ki szorítani fog! ^^
ez mind nagyon szép és jó, de nem azért írom ki magamból ezeket, hogy rajongótábort gyűjtsek...még csak szívmelengető tanácsokra sincs szükségem. 21 évesen, köszi, de tudom, hogy ez így működik és, hogy majd lesz valahogy.
Bocsánat?!
Bocsánat...
nem akartam bunkó lenni, de gyakorlatilag tökéletes közhelyekben beszélsz, ami nem elég, hogy felesleges, még idegesítő is. nem a kommentek kedvéért írok blogot, nem az együttérzésért vagy azért, hogy nyálas és üres frázisokat kelljen olvasgatnom utána...azért írok, mert így könnyebb átgondolni. jobban átlátom a problémámat, valamint megnyugszom, ha kiírom magamból. ilyen egyszerű.
Igaz.. bocsánat, legközelebb nem írok
Megjegyzés küldése