2009. október 24., szombat

lemondó.

metrómegállószínű volt az éj utoljára és fénycsóvák lógtak némán a sötétben... kalapos- kabátos kockák és körök suhantak ezer felé és koppantak a szívek a macskakövön...mesevilág volt, mert azzá tetted. nevetéssé körvonalazódott a mindennapi szóáradat...újságpapírba csomagolt szívvel lestük a tegnapi perceket, ahogy a bőrünkre tapadtak lemoshatatlanul. így volt jó. most is van utca, van újságpapír és kalapos-kabátos négyzetes körök...de most csupán a cipőm sarka koppan a macskakövön és csak egyszerűen szép az este...

3 megjegyzés:

Lacel írta...

Kicsit szomorkás, ám nagyon gyönyörű megfogalmazás! :)

Timsa írta...

látszik, hogy fogalmad sincs, hogy miről szól...

Névtelen írta...

...