Most komolyan olyan gondolatok keringenek bennem, mint a világhíres szinglik fejében: Miért nincs??? És hova kell elmennem, milyennek kell lennem, mit kell csinálnom, hogy egy igazán olyan akadjon?? Aztán persze jön a válasz: nem leszek másmilyen, szeressenek így. S menni máshova? Na jó, arra vágyom én is... De úgy igazából mi mozgat egy párkapcsolatot? Mitől kellünk a másiknak, s hogyan alakítható az életünk olyanná, hogy azt jónak érezzük?
...Tipikus szingli kérdések ugye? pedig jól tudom, hogy nincs is időm most párkapcsolatra, s hogy az országban sem tartózkodom már sokáig és mégis: A barátnőim sorra találják meg a párjukat, az összeköltözést tervezgetik, ragyognak, én meg csak azon kapom magam, hogy a régi ismerőseim nem akarnak megismerni. Felszínes és a látszat alapján sokan ítélnek. Így megy ez. De... mi kell a pasiknak?...
"Amíg önmagadat nem szereted, nem szerethetsz másokat!" Ezt tudom, hogy nagyon is igaz. Igyekszem magamba nézni, máshogy élni, de az elmúlt időszak feszültségei kiütköznek. Csendet, békét várok. Hogy legyen időm önmagammal lenni, megbarátkozni a lelkemmel, ahogy Müller Péter írja. Többet szeretnék a barátaimmal lenni, többet olvasni, játszani, varrni..mindent, amit szeretek, amiben kifejezhetem magam...Hátha akkor magamra lelve más is rám talál.
2 megjegyzés:
Gondolkodtál már azon hogy minden cselekvés azért jön hogy tanítson minket?Szerintem a magány egy szükséges és elkerülhetetlen állapot ahhoz hogy az ember felismerje és elfogadja saját értékeit....azt hogy erős akkor is ha nem is de hiszi és gyenge akkor is ha erős de nem hiszi....
szerintem...
vegyél ki minimum egy "szabadnapot" magadra, menj el egy tópart mellé, és csak magaddal foglalkozz, ne érdekeljen a tennivalók tömkelege...sétálj mezítláb fűben, olvass, dalolj, hemperegj domboldalon, vadássz tücsköt, aludj meztelen sok párna közt sátorban, lógasd a lábad a tóba, nyalj jégkrémet...
Megjegyzés küldése