döbbentŐ.

mint valami vad, féktelen, fiatal csikó...tudom mi vonz...az életszeretete...a naivitása...hogy neki még minden új, hogy könnyű...el sem tudom hinni, hogy mindössze 1 év alatt el lehet mindezt veszíteni...irigylem...és csodálom mindezek miatt, ahogy Zsilit is...ő is ilyen...és tudok még egy embert, aki ilyen volt, akit emiatt szerettem....illetve...ő most is ilyen. talán vannak akik sosem változnak meg és nem veszítik el azt a fényt, amire én csak áhítozom, amit már úgy érzem nem tudok elhinni...majdnem 21 évesen nem akarok felnőni. köszönöm, nem kérek ebből a felnőtt létből...még rá csodálkozom olykor- olykor a világra, még meglátom a ritka szépet, de érzem, hogy magával ránt a gyakorlat, a monotonitás...egyszerűen a társadalom. felkavarodik a gyomrom, az agyam pedig ellenkezik...ki akar szállni...már értem Balázs lehangolt, kedvetlen...nem...inkább lemondó és a mi- aranylelkű, mosolyba fúló, gondtalan lányok- végét látó hanghordozását. értem, amikor azt mondta, hogy lesz egy pont...amikor felnősz.

irigylem a csapongást...néha úgy érzem magam, mint valami öreg anyóka és tudom magam ítéltem önnön lelkemet erre és csak fel kell állnom, hogy ne így legyen... de tudom mi vonz... az életszeretete, amit néhány hónapja a csalódásaim nyomán csak keresek- kutatok hasztalan...