A szürke színeit elmosta az est, kitatarozta a napot, ünnepi fénybe függesztve a hidakat. A sárga villamos sárgább lett, már-már arany, új ruháját húzta a metsző szélben a város. Zajra, színre, egymásra várt a lelkek hada, ahogy suhantak az egyetlenek. Aztán csend lett ott benn. Nem volt gondolat, csak érzés, nem volt akarat, csak kérdés. Majd zajjá vált újra a béke, ahogy lábujjhegyen lopakodott az éji fagy néptelen terein.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése