forgolódva, zagyvákat látva, takarót ledobva kel fel a reggel és motozással köhinti oda, hogy dolgod van. felülsz, s képedbe tolakszik a tegnap lomha folytatása azzal a sok zajjal, karral-lábbal amikre érzed, semmi szükséged. üresség jár át ahogy lassan botorkálsz kifelé, s az elhúzott függöny-fény pofon vág. szürke világ sárga fényben, füst, fehér-sáros lendület suhan odalent szemellenzővel, szitkozódva. szépjóreggelt. hogy velem mi van? néha soknak érzem a káoszt, de belehalnék, ha nem halhatnék bele nap-nap után az életembe. ha nem hülyézném le magam, nem rohannék, nem kóstolnék nyugtalan perceket, csendes fények közepette. s utálnám ha nem lenne ellentét, ezüsttálcán világomat romboló kritikus, bosszantó, inspiráló erő...utálnám, ha nem törne össze, ha nem dobna sarokba, mint holmi megunt játékot...utálnám, ha más volna, mint amilyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése