mesét mondj. imát, végtelent.
bortiszta vért ivó képzelet.
soha.
gyűrt papírra dobva fekszem eléd
mesélj végzetet, szerencsét,
könnyet.
várba zárt fénytörések, résnyi lét-öröm
buja gyilkosság futkos bőrömön
tova.
míg borzongás sugdos, elfogy az értelem.
örökké színes, kacér képzetem
könnyed.
mint fényképen mosoly, szellemnyi oltalom
gyászba fordult vígtavasz, nem más csak porhalom-
csoda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése