nagytakarítás.

a mai napon jelképesen megkezdtem az életemben a nagytakarítást, kezdve azzal, hogy valósan is nagytakarítást és átalakításokat eszközöltem a szobám területén. és tudjátok mit? tényleg megkönnyebbültem. nem csak a fizikai munka, az, hogy szétmarta a kezem a súroló, hogy a nyakamba szakadt a függönykarnis és hogy díjbirkózósra edzettem a szekrény súrolása közben a karomat, hanem az egész...az alkotás izgalma. minden máshová...semmi sem maradt a helyén leszámítva a nem mozdítható pontokat, mint ablak, ajtó és egyebek... olyan az egész, mintha...nem is tudom ezt szavakba önteni. öntudatos lettem. kevésbé álmodozó. inkább eltökélt. elérem, amit akarok. végre önző vagyok és magammal foglalkozom. a telefonom lenémítva már napok óta. napi egyszer ülök be a gép elé és sokkal jobb. ezerszer jobb. van időm ötletelni. eltervezni, hogy mit kell megcsinálnom.
holnap indul a projekt következő pontja. fogyókúra. mert nem vagyok elégedett önmagammal, mert ennél milliószor jobb vagyok és tudatosan hátba támadom a lustaságom, leterítem és addig ugrálókötelezek rajta, amíg ki nem múlik. :) addig nem lehetek száz százalékig magabiztos, amíg magammal nem vagyok kibékülve. ez lelkileg is folyik. tanulni akarok. rendesen. sokat. nagyon sokat. és elhagyni, elfelejteni, kitörölni azt a várost. még jó, hogy a suli közel van a buszhoz, s hogy hétvégén nem találkozom senkivel...

pontosság. precizitás. tökéletesség. mindezt a társulatnál. ugyanezt önmagammal és a csapattagokkal szemben.

ja, a magánélet? azt mondják az okosok, hogy az majd jön magától...nos, most meglátjuk, hogy igaz-e... de addig nem szerethetek mást, míg önmagamat nem szeretem...