2011. január 28., péntek

fonalgombolyag.


fonalat gombolyítok, színeset, életszerűt. gubancok itt-ott, megoldandó lélekcsomók: pénz, szerelem, jövő, énkép...én-kép...én, mint kép...önkép...ön, mint kép...képtelenség?! nem. csak zavaros és szürke cseppet, mert az idő vonszol magával és a semmibe vesznek a tettek, percek, vágyak és már inteni sem intenek...grabancon kell ragadnom mindent. meg kell élni, túl kell élni, rohanni, élvezni, beleveszni, nem törődni, nem aggódni. minden megoldható. mindent ki lehet színezni, mindent át lehet rajzolni. gombolyagot kicsomózni, s nagy, meleg pulóvert kötni a barátságból. az újból, a régiből. a fonalakat fel lehet venni, ha elejtettük, ha elszakadt, össze lehet kötni. a csomó ott lesz, igaz, de tudjuk mindannyian, hogy az nem is baj. annak ott kell lenni emlékeztetőül, hogy mit nem szabad: ANNYIRA ROHANNI, HOGY ELFELEJTSÜNK ÉLNI.

2010. november 18., csütörtök

töretlen tükrök...

...tollak szerteszét...régi jelmezek, játékok, álmok hevernek körülöttem és ma mondtam le végérvényesen a legnagyobbról...lemondani arról, ami éltet, ami a lényem, ami én magam vagyok...voltam...leszek? egyszer. itt nem. velük nem. öreg vagyok már bolondnak, annak, akit ki lehet használni, félre lehet dobni, meg lehet alázni, annak, aki kiteszi a lelkét egy álomért, amit aztán mint egy maréknyi port úgy szórnak szét mások. utálom a középszerűséget. utálom a haknit. utálom azt, akik tettetik, hogy szeretnek. ilyenekre én nem szánok időt. nem érdemlik meg. ezúttal nem hunyok szemet és nem lépek túl. ezúttal nem lesz majd legközelebb...

2010. november 7., vasárnap

csigavonal.

a mosolyok lemossák a port, a tegnap fáradalmát...egy szempár megvált, átölel, felemel, istennővé tesz...egyetlen pillantással...szóval...csenddel...a puszta létével átemel egy más dimenzióba...ott csend van. megnyugvás. béke. csak ő. csak én. tíz hónapja. tíz hónapja nem tudok írni...boldog vagyok. ilyenkor nem megy. sajnálom. nem. mégsem. ha nem írok, azt jelenti, hogy nincs mit kiírnom magamból. nincs baj, ami megoldásra várna.

fények születnek köröttem szép halkan, s nappá változom magam is. színes selyemruhába bújtat az ősz, kötött salát kerít körém, hogy ne vacogjak a hajnali éjben...

...a szívem másutt alussza az igazak álmát és ébreszti csókkal a nevemben az egyetlent, akit igazán...

2010. május 6., csütörtök

lépcsőfok

...lépések...csendben...egyik, a másik után...jobb...bal...jobb...bal...jobban tudod, mint én...mindent...s én kicsiny leányként reszketek ölelésedben mindig...s csak akkor vagyok erős, ha te nem vagy velem...olvadok, lobbanok mint a gyertya és gyarló bogár vagyok a szív küszöbén, kit felemelsz és skatulyába zársz...nap mint nap megnézel, de el sosem engedsz...érzem bábozódom...a dobozom aljában kuporgok...kinyílni kéne...szárnyat bontani a hajnalnak, belenevetni a napba...másként, mint most...

...nem vagyok tisztán boldog, s te ezt jól látod, érzed...a hibát én sem látom még, de szebb keresésben még sosem volt részem...

2010. február 17., szerda

ha leírhatnálak...

próbáltam leírni a szerelmet...nem megy. inkább átélem.

megérint.

...csak a tollpihe nyugalmat fújja eléd, s te felrúgod...eléd szórja a tavalyi szerelmet pár kéretlen mondat, ami szívfacsaróval préseli a szavakat a mellkasodból...lassan rájössz kivagy. újfent. újra színeket akarsz. újra furcsaságokat. ecset véget a szád széléhez, merészséget, bort, fényeket, zajt. máshogy. máskor. máshol. de vele. velük. ott. akkor. úgy. emlékek hada kezd cibálni félsorok tövén...töprengsz, kuporogsz, sírsz...temeted magad, temetsz egy aranykort, mit pokolnak tartottál...

"áldom kezét, szívét, színét az óriásnak..." csak épp már más az óriás...s én kicsiny gyermek vagyok hozzá, oktalan, suta...rohannék utána: "bácsi, bácsi mesélj még!"

...hát gyere és mesélj, mint akkor...mormolj selyem szinesztéziákba csomagolt fél éjeket...befejezetlen kezdeteket...tavasz van: hozz színeket...hisz' majd egy éve már...

2010. január 14., csütörtök

Játék?

Kedden játszottuk ugyanezt a játékot, amit megtaláltam Dóra blogjában...elcsentem én is...régen...emlékszem még Bodajkon...még Attiláékkal...film táborban...kaptam egy virág nevet...egy állatot...egy indián nevet...azóta kísért...kísér... Ha virág lennék: liliom...Ha állat lennék: csikó...Az indián nevem: Vad csikó...szeleburdi, energikus, fiatal...sérülékeny...szelíd...kecses...liliom...egy hófehér liliom...

Na de...itt a játék...ami nem is játék valójában, csupán önmagunkról alkotott képünk szimbólumokban felsorolva:

Mi lenne,ha:

...hónap lennék: május
...a hét egy napja lennék: szerda
...a nap egy időpontja lennék: délelőtt
...bolygó lennék: Vénusz
...tengeri állat lennék: kagyló
...cím lennék: A Mester és Margarita
...berendezési tárgy lennék: láda
...bűn lennék: torkosság
...folyadék lennék: vér
...drágakő lennék: smaragd
... fa lennék: fűzfa
...madár lennék: páva
...szerszám lennék: véső
...virág lennék: liliom
...időjárás lennék: napsütés
...mesebeli lény lennék: tündér
...hangszer lennék: hegedű
...állat lennék: őz
...szín lennék: zöld
...érzelem lennék: kétely
...zöldség lennék: articsóka
...hang lennék: nyári zápor hangja
...elem lennék: föld
...autó lennék: régi Mercedes Benz...igazán régi
...dal lennék: Tina Turner- Proud Mary
...film lennék: Amelie csodálatos élete
...könyv lennék: Zselenszky- Szívrák
...étel lennék: rántott hal
...hely lennék: Hollandia/szobámban a radiátor előtti padló részlet
...íz lennék: édes
...hit lennék: buddhista
...testrész lennék: szem
...arckifejezés lennék: kacsintás
...tanóra lennék: irodalom
...rajzfilm lennék: magyar népmese
...szám lennék: 10
...ruhadarab lennék: miniruha
...ékszer lennék: fülbevaló
... kiegészítő lennék: tarisznya
...szeretet megnyilvánulása lennék: érintés
...gyümölcs lennék: eper
...sminkes kellék lennék: szemceruza
...épület lennék: kiállítóterem

...sokszor kívülről figyelem a dolgokat...rengetegszer érzem, hogy hiába vagyok ott sok helyen, valójában nem tartozom sehová sem igazán...mindenhez köt valami, de nekem kimaradt az életemből a valahova annyira tartozás élménye...az őszinte örömé a csapaton belül...mindig kívül álló voltam...világ életemben...egy-egy embert találtam magam mellé, de egy egész társaságot sosem...gyakorta merül fel bennem a valódi barátság kérdése...azaz, hogy mégis milyen az? zavarba jövök ennek a gondolatnak kapcsán, mert nem tudom megválaszolni...én tartom, hogy nem az a barát, akivel naponta beszélsz, hanem az, aki ismer...de sokszor rá kel jönnöm, hogy feltehetőleg tévedek...

2010. január 12., kedd

:)

beleveszni, megkeresni...csak szeretni...azt, ki békét hoz és megnyugvást...sok színes csendet...nőt teremt, szeretőt, barátot...ölel...homlokon csókol...ismer. ő az, aki igazán ismer...

...szerelmes vagyok. először. igazán.

2009. december 20., vasárnap

egy gondolat bánt...engemet...


gyakran a világ dolgai, az érzelmeink rajtunk kívül esnek...egyszerűen beleszólásunk sincs, csak sodródunk...próbálunk irányítani, aztán elcsüggedünk és már csak ránt magával a történet...nem tudom, jó-e ez így...

boldog napok? akad...néhány...de valami nem az igazi...mintha erőltetett lenne az a mosoly, ami hirtelen zavarba ejt...a saját mosolyt is szégyellnivalónak érezni...nem találni a helyünket...nem találni azt, amit igazán keresünk...úgy érzem magam, mint Malacka a nagy eső idején...egy dézsában sodródom, egy fakanállal próbálok evezni, de csak visz a víz...egyre-egyre...csak várom Micimackót, hogy segítsen...

...visznek a napok engem is és semmi sem ugyanaz, de mássá sem formálódik át...megrekedtem két érzelem közt...nem találom a másik ajtót...legyen az szomorúság vagy öröm...

...a boldogság pillanatai leginkább a kétséggel társulnak...és a félelemmel, hogy mindez véget ér, mert valamit elrontok...újfent...vagy tévedek. csalódom. csak elrontom...folyton elrontom. túl őszinte vagyok ehhez a játszmához és kiszolgáltatott...rég nem az, aki versengett a leggátlástalanabb vadász címéért...rég nem az vagyok már...persze...a kaland..az kell...az új izgalma, a reményteli várakozás, a lopott pillantások, az őszinte beszélgetések...a kacér mozdulatok, kettesben elejtett árulkodó félmondatok...azonban már rég nem elég a hódítás...annál, akit igazán akarok, nem elég...de mint tudjuk, mindig az kell, akit nem érhetünk el...

...aki engem akar, azt én nem...tökéletes lenne. odaadó. az enyém. érett. csak épp teljesen üres. átnéznék a válla felett, ha megölel...mást keresne a tekintetem. mint mindig ez előtt is...elegem van a kegyetlenségemből, az önzőségemből...jobb el sem kezdeni...

2009. december 19., szombat

...

mesét mondj. imát, végtelent.
bortiszta vért ivó képzelet.
soha.
gyűrt papírra dobva fekszem eléd
mesélj végzetet, szerencsét,
könnyet.
várba zárt fénytörések, résnyi lét-öröm
buja gyilkosság futkos bőrömön
tova.
míg borzongás sugdos, elfogy az értelem.
örökké színes, kacér képzetem
könnyed.
mint fényképen mosoly, szellemnyi oltalom
gyászba fordult vígtavasz, nem más csak porhalom-
csoda.