ha leírhatnálak...

próbáltam leírni a szerelmet...nem megy. inkább átélem.

megérint.

...csak a tollpihe nyugalmat fújja eléd, s te felrúgod...eléd szórja a tavalyi szerelmet pár kéretlen mondat, ami szívfacsaróval préseli a szavakat a mellkasodból...lassan rájössz kivagy. újfent. újra színeket akarsz. újra furcsaságokat. ecset véget a szád széléhez, merészséget, bort, fényeket, zajt. máshogy. máskor. máshol. de vele. velük. ott. akkor. úgy. emlékek hada kezd cibálni félsorok tövén...töprengsz, kuporogsz, sírsz...temeted magad, temetsz egy aranykort, mit pokolnak tartottál...

"áldom kezét, szívét, színét az óriásnak..." csak épp már más az óriás...s én kicsiny gyermek vagyok hozzá, oktalan, suta...rohannék utána: "bácsi, bácsi mesélj még!"

...hát gyere és mesélj, mint akkor...mormolj selyem szinesztéziákba csomagolt fél éjeket...befejezetlen kezdeteket...tavasz van: hozz színeket...hisz' majd egy éve már...

Játék?

Kedden játszottuk ugyanezt a játékot, amit megtaláltam Dóra blogjában...elcsentem én is...régen...emlékszem még Bodajkon...még Attiláékkal...film táborban...kaptam egy virág nevet...egy állatot...egy indián nevet...azóta kísért...kísér... Ha virág lennék: liliom...Ha állat lennék: csikó...Az indián nevem: Vad csikó...szeleburdi, energikus, fiatal...sérülékeny...szelíd...kecses...liliom...egy hófehér liliom...

Na de...itt a játék...ami nem is játék valójában, csupán önmagunkról alkotott képünk szimbólumokban felsorolva:

Mi lenne,ha:

...hónap lennék: május

...a hét egy napja lennék: szerda

...a nap egy időpontja lennék: délelőtt

...bolygó lennék: Vénusz

...tengeri állat lennék: kagyló

...cím lennék: A Mester és Margarita

...berendezési tárgy lennék: láda

...bűn lennék: torkosság

...folyadék lennék: vér

...drágakő lennék: smaragd

... fa lennék: fűzfa

...madár lennék: páva

...szerszám lennék: véső

...virág lennék: liliom

...időjárás lennék: napsütés

...mesebeli lény lennék: tündér

...hangszer lennék: hegedű

...állat lennék: őz

...szín lennék: zöld

...érzelem lennék: kétely

...zöldség lennék: articsóka

...hang lennék: nyári zápor hangja

...elem lennék: föld

...autó lennék: régi Mercedes Benz...igazán régi

...dal lennék: Tina Turner- Proud Mary

...film lennék: Amelie csodálatos élete

...könyv lennék: Zselenszky- Szívrák

...étel lennék: rántott hal

...hely lennék: Hollandia/szobámban a radiátor előtti padló részlet

...íz lennék: édes

...hit lennék: buddhista

...testrész lennék: szem

...arckifejezés lennék: kacsintás

...tanóra lennék: irodalom

...rajzfilm lennék: magyar népmese

...szám lennék: 10

...ruhadarab lennék: miniruha

...ékszer lennék: fülbevaló

... kiegészítő lennék: tarisznya

...szeretet megnyilvánulása lennék: érintés

...gyümölcs lennék: eper

...sminkes kellék lennék: szemceruza

...épület lennék: kiállítóterem

...sokszor kívülről figyelem a dolgokat...rengetegszer érzem, hogy hiába vagyok ott sok helyen, valójában nem tartozom sehová sem igazán...mindenhez köt valami, de nekem kimaradt az életemből a valahova annyira tartozás élménye...az őszinte örömé a csapaton belül...mindig kívül álló voltam...világ életemben...egy-egy embert találtam magam mellé, de egy egész társaságot sosem...gyakorta merül fel bennem a valódi barátság kérdése...azaz, hogy mégis milyen az? zavarba jövök ennek a gondolatnak kapcsán, mert nem tudom megválaszolni...én tartom, hogy nem az a barát, akivel naponta beszélsz, hanem az, aki ismer...de sokszor rá kel jönnöm, hogy feltehetőleg tévedek...

:)

beleveszni, megkeresni...csak szeretni...azt, ki békét hoz és megnyugvást...sok színes csendet...nőt teremt, szeretőt, barátot...ölel...homlokon csókol...ismer. ő az, aki igazán ismer...

...szerelmes vagyok. először. igazán.

egy gondolat bánt...engemet...

gyakran a világ dolgai, az érzelmeink rajtunk kívül esnek...egyszerűen beleszólásunk sincs, csak sodródunk...próbálunk irányítani, aztán elcsüggedünk és már csak ránt magával a történet...nem tudom, jó-e ez így...

boldog napok? akad...néhány...de valami nem az igazi...mintha erőltetett lenne az a mosoly, ami hirtelen zavarba ejt...a saját mosolyt is szégyellnivalónak érezni...nem találni a helyünket...nem találni azt, amit igazán keresünk...úgy érzem magam, mint Malacka a nagy eső idején...egy dézsában sodródom, egy fakanállal próbálok evezni, de csak visz a víz...egyre-egyre...csak várom Micimackót, hogy segítsen...

...visznek a napok engem is és semmi sem ugyanaz, de mássá sem formálódik át...megrekedtem két érzelem közt...nem találom a másik ajtót...legyen az szomorúság vagy öröm...

...a boldogság pillanatai leginkább a kétséggel társulnak...és a félelemmel, hogy mindez véget ér, mert valamit elrontok...újfent...vagy tévedek. csalódom. csak elrontom...folyton elrontom. túl őszinte vagyok ehhez a játszmához és kiszolgáltatott...rég nem az, aki versengett a leggátlástalanabb vadász címéért...rég nem az vagyok már...persze...a kaland..az kell...az új izgalma, a reményteli várakozás, a lopott pillantások, az őszinte beszélgetések...a kacér mozdulatok, kettesben elejtett árulkodó félmondatok...azonban már rég nem elég a hódítás...annál, akit igazán akarok, nem elég...de mint tudjuk, mindig az kell, akit nem érhetünk el...

...aki engem akar, azt én nem...tökéletes lenne. odaadó. az enyém. érett. csak épp teljesen üres. átnéznék a válla felett, ha megölel...mást keresne a tekintetem. mint mindig ez előtt is...elegem van a kegyetlenségemből, az önzőségemből...jobb el sem kezdeni...

...

mesét mondj. imát, végtelent.
bortiszta vért ivó képzelet.
soha.
gyűrt papírra dobva fekszem eléd
mesélj végzetet, szerencsét,
könnyet.
várba zárt fénytörések, résnyi lét-öröm
buja gyilkosság futkos bőrömön
tova.
míg borzongás sugdos, elfogy az értelem.
örökké színes, kacér képzetem
könnyed.
mint fényképen mosoly, szellemnyi oltalom
gyászba fordult vígtavasz, nem más csak porhalom-
csoda.

rímes

töretlen tükrök vagdossák talpamat, mezítelen lépek a félhomályon tova. kezemben lámpás, lámpásban ember, rettegve bolyong, ordítani nem mer, csak kapar az ujja, törött üvegen, láng mardossa ajkát, ellobban az értelem. sötétben térdelek imára gyújtok, egy szál cigarettára, hamvadva váltok egy másik világra. csatornák közt zajló kényszer-elem tegnapi porban kéj-szerelem. az újság is megírta és hozza a postás, elválni muszáj, kell, megoldás.

mirsha.

gondolatban születtél és tettre vált az éjjeli zakatolás, mikor csillaghullás helyett szóáradat ront végig a szobán kitüremkedve a pixel-lehetőségekből. egyenesen elém. ötlet vagy, álom, az önmarcangoló vágyak egyik örökrejtélyű kérdőjele. ott benn. késszé akarlak tenni. széppé, egésszé és tükörként mutatni körbe. nézzétek! lássatok benne mást, mint én, de lássatok benne engem, hogy megpillanthassam kérdő szembogaram én is. bennetek. zajt akarok. kábulatot. előcsúszó érzéki sorokat, mik a bárok sötét zugaiban tapadnak meg. zenét akarok. sikoltást és fényt.

Halotti bizonyítvány

Nyár elején történt az eset, hogy a kétmilliomodik körlevél és a századik ismeretlenül zaklató vadidegen után besokalltam és néhány laza gombnyomással töröltem magam Magyarország egyik legfelkapottabb közösségi portáljáról. Ennek ellenére megmaradt az e-mail elérhetőségem (darabra pontosan négy különböző e-mail cím), naponta többször néztem ez után is, hogy kaptam-e üzenetet, valamint másik három - szintén nagy népszerűségnek örvendő közösségi csodán – regisztrálva voltam. Bevallom töredelmesen, a mobiltelefonom valóban feladta a harcot, így csak a hagyományos postai vagy online lehetőségek álltak rendelkezésükre azoknak, akik fel szerették volna velem venni a kommunikáció gubancos fonalát. De ezt leszámítva tovább bővítette internetes elérésem valószínűségét a kiváló üzengetős program megléte és állandó használata. Ennek ellenére az ismerőseim, akik azelőtt tudtak normális e-maileket írni és tudtak üzenni a kék-zöld figurás programmal, felháborodva közölték személyes találkozások vagy általam részükre küldött üzenetek alkalmával, hogy „Nem tudtalak elérni! Törölted magad! Miért?!” Úgy viselkedett mindenki, mintha a semmi közepére, valahova Észak-Oroszország sztyeppéire költöztem volna, ahol - hangsúlyozom - csupán némileg nehezebb a kapcsolatfelvétel, de korántsem lehetetlen. Már vártam, hogy mikor kérelmezik a halottá nyilvánításomat, s kapom meg a határozatot, hogy eltűntnek, később néhainak nyilvánítanak a cyber-világban. Pedig mindössze az e-mail fiók címlistáját kellett volna legördíteni, ugyanis ott voltam elérésre készen.

Ebből az esetből levonva a tanulságot: túlzottan is függünk bizonyos oldalaktól és megkockáztatom azt is, hogy sokak teljes mértékben életképtelenek modern kommunikációs eszközök nélkül. Viszont, ami ennél is megrázóbb, hogy manapság az a felfogás van elterjedőben, hogy ha nem vagy jelen a virtuális világban, nem frissíted a profilod kéthetente, nem pózolsz a fotók kedvéért kutyával, baráttal, barátnővel mindig és mindenhol, akkor nem is létezel.

ősz.

lelket fújt elém a szél...színeset, amolyan kockát...magával hozott pár levélkét, percet, csillagport...